Pénzügyi Szemle online blog

Az államadósság finanszírozása kezd kaotikussá válni az Egyesült Államokban: folyamatosan megemelt adósságplafon, véget nem érő költségvetési vita, fiscal cliff, jegybanki finanszírozás, ezermilliárd dolláros platinaérme…

A gond ugyanakkor nem csak a 100 százalékos GDP-arányos, és továbbra is stabilan növekvő államadóssággal van, hanem a politikai széthúzással, a romló demográfiával, a tartósan gyenge gazdasági növekedéssel, vagy az egyre drágább egészségüggyel - véli Kenneth Rogoff, a Harvard professzora. Ezek mind rövid, mind hosszú távon jóval komolyabb problémát jelenthetnek, mint maga az államadósság (melyet egyébiránt jelenleg az amerikai állam gond nélkül finanszíroz)… (Bővebben lásd "Adóssággondok: meddig maradhat ellenálló az USA?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Érdekes kérdés az is, hogy a globális GDP-ből 20 százalékos arányt képviselő USA hogyan lesz képes ellátni a "világ csendőrének" szerepét, ha beigazolódnak az előrejelzések, és 50 év múlva már csak 10 százalékos lesz a GDP-részesedése? Elegendő lesz-e akkor az amerikai hadi kiadás az egyre hálátlanabb szerep ellátáshoz, fenntartható lesz-e a nagyhatalmak közötti béke, és változik-e az amerikai államkötvények iránti befektetői étvágya, ha többé már nem az USA lesz az első számú katonai világhatalom?

Túl magas a költségvetés hiánya? Ha csökkented a kiadásokat, megmenekülsz, ha adót emelsz, elbuksz.

A pénzügyi világ kitörő örömmel fogadta a hírt: az USA gazdaságát elkerülte a "fiscal cliff", miután az ország vezetői megegyeztek a költségvetést rendbe tevő intézkedésekről. Pontosabban adóemelésekről, melyek bár rövid távon valóban javítják a költségvetés helyzetét, a gazdaság hosszú távú növekedési kilátásait, azaz végső soron az adóbevételek jövőbeli várható értékét csökkentik - véli William G. Gale, a Brookings intézet közgazdásza. (Bővebben lásd "Súlyos hibát vét az USA az adóemelésekkel" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A szakember szerint az USA gazdaságának egyenesen ösztönzőkre lenne szüksége, és semmiképpen sem adóemelésre, arról nem is beszélve, hogy a politikusok a döntéssel nem terelték hosszú távon is fenntartható pályára a költségvetést, csupán elodázták a bajokat. Lehet, hogy jobb lett volna hagyni, hogy életbe lépjenek az automatikus kiadáscsökkentések, ami rövid távon kétségtelenül nagyobb sokkot eredményezett volna, hosszú távon azonban jobb pozícióba juttatta volna a gazdaságot?

A sorsdöntő(nek gondolt) EU-csúcs előtt az aggódó tekintetek Európára szegeződnek, érdemes ugyanakkor fél szemmel az óceán túlpartjára tekinteni, ahol az Egyesült Államok hasonlóan súlyos kérdések megvitatására készül. A tét 800 milliárd dollár.

A tengerentúlon ugyanis év végén lejárnak a Bush-adminisztráció által elindított adókedvezmények, továbbá a kormányzat a 2011. júliusi adósságplafon-emelésért "cserébe" automatikus kiadáscsökkentésre kényszerül. (Bővebben lásd "USA: hamarosan jöhetnek a megszorítások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Összességében 2013-ban megközelítőleg 800 milliárd dolláros - 180 ezer milliárd forint - megszorítás válik esedékessé, ami a GDP mintegy 5 százalékára rúg. Ez a summa bőven meghaladja azt az értéket, amiről az európaiak évek óta vitáznak, ami különösen így, az elnökválasztás előtt néhány hónappal teszi igazán pikánssá a tengerentúli helyzetet.

A címlapok roskadoznak az európai megszorításokról és az emelkedő munkanélküliségről szóló szalagcímektől, a "fű alatt" óvatosan takarékoskodó Egyesült Államokról ugyanakkor szinte szó sem esik.

Az igazság ugyanakkor az, hogy az USA-ban az elmúlt három évben közel 600 ezerrel csökkent a közalkalmazottak száma, azaz ha lassan is, de a világ legnagyobb gazdasága is igyekszik szépíteni az idénre 8,0 százalék közelébe várt költségvetési hiányán. A The Wall Street Journal kiszámolta, hogy ha ma ugyanannyian dolgoznának az amerikai államnak, mint 2008 decemberében, akkor nem 8,1, hanem jóval kedvezőbb, akár 7,1 százalék is lehetne a munkanélküliség.

A válság utáni egyensúlyjavítás tehát a tengerentúlon is zajlik, ezt ugyanakkor szinte észrevétlenül, a munkaerőpiaci egyensúlyra ügyelve, különösebb médiavisszhang nélkül teszik.

Nem minden nyakig eladósodott országban ketyeg az adósságbomba.

Ha minden a jelenlegi kerékvágásban halad, akkor 2036-ra az USA adósság/GDP mutatója a jelenlegi 100 százalékról 200 százalék közelébe emelkedhet. Magyarország esetében már a 80 százalék is kiváltotta a befektetők pánikreakcióját, és ugyan a két gazdaság nincs egy súlycsoportban, a 200 százalék mégis okot adhat az aggodalomra. (Bővebben lásd "Könnyen fenntarthatóvá tehető az amerikai adósságpálya" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Pontosabban okot adhatna, ha az Egyesült Államokban nem lenne bőven tere az adóemelésnek és a költségvetési konszolidációnak. Az USA adóbevétel/GDP mutatója ugyanis mindössze 28 százalék, ami mind nemzetközi összehasonlításban, mind pedig történelmi viszonylatban alacsony. Azaz gond nélkül lehet növelni az adókat anélkül, hogy annak bármilyen drámai hatása lenne a növekedésre.