Pénzügyi Szemle online blog

A megszorításoknál a lényeg az, hogy a fájó lépéseket hirtelen és egyszerre kell megtenni, továbbá az, hogy az adott nép kellően "békés" legyen ahhoz, hogy elviselje az akár 20-30-40 százalékos fizetéscsökkenést.

Nagyon sokan, nagyon sokat vitáztak már arról, hogy a válság alatt mi lehet a jó megoldás. Vannak, akik a deviza leértékelésére esküsznek, megint mások megszorítanak, válságadókat vezetnek be, pénzt nyomtatnak, vagy épp kamatot csökkentenek, és vannak akik mindemellett még tüntetnek és gyújtogatnak is.

Ugyanaz a megoldás az egyik országban sikersztorival végződik, miközben egy másikban csúfos kudarccal zárul. Talán ez a legfőbb tanulsága Dani Rodrik, a Harvard professzorának Lettországban lett látogatásának, mármint az, hogy a válságkezelő intézkedéseket az adott nemzetre és a nemzet habitusára kell szabni. (Dani Rodrik beszámolójáról bővebben lásd "Lettország: siker vagy kudarc?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eurózóna szépen lassan kettéválik "jófiúkra" - németek, hollandok -, akik mindent megtesznek a költségvetési hiány lefaragása érdekében, és "rosszfiúkra" - franciák, görögök -, akik nagyon úgy tűnik, hogy nem kérnek a megszorítások politikájából.

Érdekesség ugyanakkor, hogy pont azok kardoskodnak leginkább a költségvetési fegyelem mellett, akik egyébként megtehetnék, hogy költsenek és felpörgessék az eurózóna gazdaságát. Az első számú mintaország ilyen szempontból Hollandia. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Hollandiában április végén kormányválság robban ki, miután elfogyott az újabb megszorításokhoz szükséges politikai támogatás. A kormányfő lemondott, a hitelminősítők pedig kilátásba helyezték az elsőrangú, azaz "AAA" minősítés elvesztését. Az ellenzék ekkor olyat tett, ami még a lemondását frissen bejelentő kormányfőt, Mark Ruttét is meglepte: mégiscsak támogatását adta a csomaghoz, amelyet végrehajtva a tervek szerint jövőre elérhető lesz a bűvös 3,0 százalékos deficitcél.

Könnyen lehet, hogy nem igaz az a feltevés, miszerint a magas államadóság miatt lassú egy gazdaság, az oksági kapcsolat inkább fordított.

"A súlyos államadósságot cipelő országok lassabb gazdasági növekedésre képesek, mint az alacsony eladósodottsággal bírók, éppen ezért a kormányoknak arra kell törekedniük, hogy csökkentsék a költségvetés hiányát és az államadósságot, javítva ezzel a gazdaság hosszú távú növekedési kilátásait" - jelenleg ez az európai csapásirány, a friss gazdasági adatok azonban egyre inkább arra utalnak, hogy valami nem stimmel ezzel a megállapítással.

Egy kutatás azt is bebizonyította (bővebben lásd "A magas államadósság miatt lassú a gazdaság?" című cikkünket a jobb oldali hasábban), hogy bár valóban igaz, hogy a magas államadósság az esetek többségében együtt jár a lassú gazdasági növekedéssel, az fent bemutatott oksági összefüggés azonban nem mutatható ki. Azaz nem igaz az, hogy a magas adósság miatt lassú a gazdaság, sokkal inkább valószínű, hogy a lassú gazdasági növekedés miatt duzzad fel az adósság.

Nem túl bíztató, hogy a magyaroknál csak a görögök nyestek nagyobbat a költségvetésükön.

Magyarországnál csak Görögország hajtott végre nagyobb költségvetési kiigazítást 2007 és 2012 között az OECD tagállamai közül (lásd "Mi kell a fenntartható adóssághoz?" című cikkünket a jobb hasábban).

A világ legfejlettebb államait tömörítő szervezet adatai és becslései szerint 2007 és 2012 között a magyar strukturális hiány (pontosabban: az átmeneti hatásokat, vagyis az egyszeri intézkedéseket, a ciklus hatásait, illetve az ár- es hozamingadozást is kiszűrő underlying deficit) több mint 3 százalékkal javult (a nagyon jelentős megszorítások hatásaként a görög deficit javulása 6,2 százalékos volt).

Okos ember a más kárán tanul - tartja az ismert mondás. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem, ahol a gazdaságpolitikusok gyakran akkor cselekszenek a legokosabban, ha egészen egyszerűen körbenéznek, és lemásolják azon országok gazdasági modelljeit, amelyek működnek, és tartózkodnak azoktól, melyek bukáshoz vezettek.

A válság után az vált központi kérdéssé, hogy merre van a kiút, mi lehet a megoldás? Érdemes laza monetáris politikát folytatni, alacsony kamatokat fenntartani és olcsó pénzzel elárasztani a gazdaságot? Megszorítani kell vagy élénkíteni? Le kell-e értékelni a devizát? Nos, Európa a megszorítások útját választotta, ez ugyanakkor több esetben is súlyos áldozatokkal járt. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Nem volt ez másként Lettországban sem, ahol az IMF javaslatára a kormány súlyos megszorításokkal válaszolt a válságra. Az elv logikus: csökkenteni kell a béreket, aminek következtében a vállalatok versenyképessége javul, ezáltal növekszik az export és végső soron a gazdaság is növekvő pályára áll.