Egyeseknek mosolyra görbül a szája a költségvetési megszorítások bejelentésekor.

Az ember azt hinné, hogy senki nem szeret rosszabbul élni, de ez tévedés, mert mind a közgazdászok, mind a politikusok között számos megszorítás-pártit („austerians") találni. Na, de mi motiválhatja őket? (Bővebben lásd "Öt jó érv a megszorítások mellett" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Több lehetőség is van:

- Vannak a meggyőződésesek, akik szerint megszorítani jó, mert valóban csak így nyerhető vissza a közpénzügyek egyensúlya, amit az is bizonyít, hogy milyen okos emberek mondják, hogy szükség lenne rá.

- Vannak azok a „status quo" hívők, akik szerint az élénkítés - az anticiklikus gazdaságpolitika - rossz, mert olyan eddig nem preferált társadalmi csoportokat hoz helyzetbe, akiket nem kellene, és olyanokra tesz terheket, akiket pedig védeni kellene. Tehát nem szabad szembe menni a ciklussal, azaz nehéz helyzetben megszorításokat kell bevezetni, mert akkor marad a korábbi társadalmi és jövedelemelosztási egyensúly.

- Vannak, akik egyszerűen az ösztöneikre hallgatnak, hisz az egy természetes emberi reakció, hogy ha nincs pénz, akkor húzunk egyet a nadrágszíjon. Ezt kell tenni szerintük állami szinten is.

- Vannak az erkölcsösek, akik szerint a megszorítás az egyetlen erényes magatartás, hisz a dőzsölés (túlköltekezés) után nem is jöhet más, mint a lemondás időszaka.

- Vannak a pragmatikusak, akik szerint a válság egy lehetőség a reformra, az eddig nem működött rendszerek és intézmények megújítására, így ha válság van, egyszerűen bűn nem megszorítani - hisz akkor minden maradna a régiben, ami a válságot végső soron okozta.

Ez utóbbi érvelés azt jelenti, hogy minél sikeresebb az ösztönzésen alapuló (keynesiánus) válságkezelés, annál nagyobb a baj. Van ebben tán valamennyi logika, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a megszorításoknak nem csak negatív gazdasági és pozitív intézményi hatásai lehetnek, hanem komoly hatása van a társadalom egészére, illetve demokratikus rendszerekben magára a politikai vezetésre. Mert a megszorítások egyszer biztos beérnek, de a választások nem feltétlenül várják meg, amíg gyümölcsöt teremnek az adóemelések és a kiadáscsökkentések...

Görögország mind a két aspektusra jó példa. Nem kérdéses, hogy Görögország egy torz gazdasági, társadalmi és politikai struktúra miatt jutott oda, hol most van, így a rendszeren változtatni kell. Az is igaz ugyanakkor, hogy a társadalmi elégedetlenség, a hihetetlen munkanélküliség már politikai összeomlással fenyeget, és olyan szélsőséges politikai erők felemelkedését okozza, amelyek hatalomra jutása bizonyosan csak rontana a helyzeten.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Teljesen új közgazdászok kellenek

A börtön nem a bankároknak való?

Valóban „gonosz” lenne az IMF?

Csődbe visznek a külföldiek

Így is csinálhatta volna Magyarország

Magyarország legnagyobb vesztesége