Pénzügyi Szemle online blog

Ma már nem feltétlenül olcsóbb mindent Kínában gyártani, főleg akkor nem, ha könnyen automatizálható, képzett munkaerőt igénylő iparágról van szó.

"Kínában mindent sokkal olcsóbb termelni, mert ott az emberek egy tál rizsért dolgoznak" - ez a gyakran hallott okosság az elmúlt évtizedben valóban magyarázatot adhatott arra, hogy miért díszeleg minden második holmin a "Made in China" felirat. Ez a tendencia ugyanakkor fordulóban van, és könnyen lehet, hogy a tál rizsért dolgoztatott kínai munkások többé már nem versenyképesek például az amerikai gyártósorokkal szemben. (Bővebben lásd "Feldolgozóipar: ma már nem olcsóbb a kínai termelés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Legalábbis erre a következtetésre jut Ralph J. Brodd és Carlos Helou, miután megvizsgálta a Kínában és az Egyesült Államokban összeszerelt, mobiltelefonokban használt lítiumos akkumulátorok termelési költségeit. A kutatók hangsúlyozzák, hogy azokban a feldolgozóipari üzemekben, ahol a munka java részét automatizálják, a munkaerő magasan képzett, és az üzem kellően nagy mennyiségű terméket állít elő, ott a kínai gyártó az amerikaival szemben szinte semmilyen költségelőnnyel nem rendelkezik.

A valaha élt egyik legnagyobb hatású közgazdász 1930-ban azt jósolta, hogy ma már elegendő lesz heti 15 órát dolgoznunk. Vajon hogy tévedhetett ekkorát?

John Maynard Keynes nem csak zseniális közgazdász és befektető volt, de mint ahogyan az elmúlt évtizedek igazolják, látnok is. Megjósolta ugyanis - még 1930-ban -, hogy a jövő technológiai munkanélküliséggel fenyeget, melynek során a gépekkel könnyen helyettesíthető képzetlen társadalmi rétegek tartósan állás nélkül maradnak. Ebben igaza volt Keynesnek, abban ugyanakkor tévedett, hogy a jelen kor munkavállalóinak elegendő lesz sokkal kevesebbet dolgozniuk. (Bővebben lásd "Keynes előre látta a technológiai munkanélküliséget" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Keynes ugyanis 1930-ban még úgy számolt, hogy ha a technológiai fejlődés kitart, akkor a termelékenység olyan mértékben javulhat, aminek köszönhetően az életszínvonal szinten tartása mellett az ezredfordulón már elegendő lehet mindössze 15 órát dolgozni. Heti 40 óra helyett mindössze 15, a gépek termelik a pénzt, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy azon gondolkozzunk, hogy a felszabaduló 25 óránkat mivel töltsük el. Nem hangzik rosszul, de vajon miben tévedett a zseniális közgazdász?

A képzett munkaerő kivándorlása hatalmas veszteség, márpedig Magyarországot ez sújtja.

A jelen egyre inkább, a jövő pedig egészen biztosan a tudásalapú gazdaságoké, vagyis hamarosan eljön az idő, amikor a fizikai munkával már nem fogunk érvényesülni, a boldoguláshoz diplomára, tudásra és tapasztalatra lesz szükség. És ez ugyanúgy igaz az egyénekre, mint az országokra. (Bővebben lásd "A tudásalapú társadalmaké a jövő" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Az OECD kutatásából világosan látszik, hogy azok az országok, akik többet fektetnek tudásalapú tőkébe - USA, Egyesült Királyság, Svédország - azok innovatívabbak, rugalmasabbak és versenyképesebbek, mint azok az országok, ahol a befektetések döntő többsége még mindig a fizikai munkát igénylő iparágakba áramlik. Mindehhez közép-európai tapasztalatokkal a hátunk mögött azt is hozzátehetjük, hogy nem elég az agyakba fektetni, azokat természetesen az országban is kell tartani, illetve ha elmennek, akkor pótolni.

Inkább kergessen egy hatalmas kiéheztetett keresztes pók, mint a hosszú távú munkanélküliség!

Európában több országban is csúcsokat döntöget a munkanélküliség, így logikusan adódik a kérdés: kik vannak előnyben/hátrányban, ha munkahely keresésről van szó.

Rand Ghayad, a Boston Fed közgazdásza elvégzett egy érdekes kísérletet, melynek keretében több ezer önéletrajzot küldött szét frissen meghirdetett álláshirdetésekre, amely önéletrajzok kitalált munkanélküli jelentkezők adatait tartalmazták. Ugyanarra a hirdetésre több jelentkezést is beküldött, melyek között többnyire egy-egy lényeges pontban voltak különbségek, úgymint a tapasztalat, a képzettség, az életkor, és ami a legfontosabb, a munkanélküliként töltött idő tekintetében. (Bővebben lásd "Küzdeni kell a hosszú távú munkanélküliség ellen!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Interjúra behívás valószínűsége a munkanélküliség időtartamának függvényében

A legnagyobb szelektáló tényező ugyanis nem az iskolai végzettség vagy a korábbi munkatapasztalat volt, hanem az, hogy a jelentkező mennyi ideje küszködött a munkanélküliséggel. A fenti grafikonról kiválóan látszik - a grafikon egy egyszerűsített változata az eredetinek -, hogy a rövid ideje munkanélküli jelentkezők mintegy 16 százalékát hívták be interjúra - "callback rate" a grafikonon -, míg ez az arány a hosszú távú, azaz legalább hat hónapja munkanélküli jelentkezők esetében már csak 3 százalék körüli volt.

Az OECD országokban a legtöbb adófizetői pénzt szociális programokra és nyugdíjra költik, de szép summa megy el egészségügyre és oktatásra is.

Az OECD összeállított egy érdekes statisztikát, melyből kiderül, hogy a tagországok a 2000-ben mért 31 százalékról átlagosan 41 százalékra növelték a GDP-hez mért állami kiadások mértékét. Az állam tehát a nemzeti össztermékekhez mérten jóval többet költött 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban, ami alighanem a válság nyomán fellépő jelentős plusz kiadásoknak tudható be. (Bővebben lásd "Szociális kiadásokra költenek a legtöbbet a tagországok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Állami kiadások alakulása a GDP százalékában

A legnagyobb mértékben a szociális kiadások ugrottak meg, a GDP közel 10 százalékáról a GDP közel 14 százalékára, de az egészségügyi kiadások is szépen növekedtek - megközelítőleg 5 százalékról a GDP 7 százalékára - és az oktatásra is többet költöttek - 5,2 százalékot a 4,5 százalék után - az államok 2010-ben, mint egy évtizeddel korában.