Pénzügyi Szemle online blog

A bevándorlás egyértelműen fellendíti a fogadó ország gazdaságát, a kivándorlás ugyanakkor számos negatív következménnyel jár.

Egyre forróbb témává kezd válni itthon a kivándorlás, miután a hírek már félmillió külföldön dolgozó magyarról szólnak. Ki nyer és ki veszít a kivándorlással? Mi lesz a nyugdíjrendszerünkkel, ki fog adót fizetni és "feltalálni", ha a diplomásaink kimennek? Dylan Matthews, a The Washington Post publicistája összegyűjtötte a témával foglalkozó tanulmányokat, és öt nagyon érdekes következtetést tett: (Bővebben lásd Ki nyer, ki veszít a bevándorlással? című cikkünket a jobb oldali hasábban)

1, A bevándorlók pénzügyileg jellemzően jól járnak, miután a fizetésük legalább 2-3-szoroságra, de szélsőséges esetben akár 10-szeresére is emelkedhet.

2, A fogadó ország gazdasága szintén nyer, a bevándorlók ugyanis jellemzően fiatal adófizetők, akik fizetésük elköltésével pörgetik a gazdaságot. A munkaerő kínálati sokk pedig nem igazolható, azaz nem igaz, hogy a bevándorlók érkezésével növekedne a munkanélküliség.

A fejlett gazdaságokban a gondok forrása egy-egy iparág, a megoldási próbálkozások azonban általánosak, így nem csoda, ha rendre besülnek az állami élénkítő programok.

A válság kitörése óta a kormányok és a jegybankok mindent megtesznek annak érdekében, hogy újra felpörgessék a gazdaságok motorját, a munkanélküliségi mutatók azonban csak nem akarnak csökkenni, a növekedés pedig csak nem akar beindulni. A kérdés az, hogy vajon miért nincs hatása sem a 0 százalékos jegybanki kamatoknak, sem a sokmilliárdos kötvényvásárlásoknak, sem a kormányzati élénkítő programoknak? (Bővebben lásd "Ezért nem működik az állami stimulus" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Raghuram Rajan, az IMF korábbi vezető közgazdásza szerint a fő gond az, hogy a gazdaságpolitika rossz gyógymóddal próbálkozik. A 2008 előtti fellendülés során alapvetően a hitelek bővülése, és az erre épülő két szektor, az autóipar és az ingatlan szektor húzták a gazdaságot. Nem meglepő módon a krach is ezekben az iparágakban volta legpusztítóbb, és itt hozta létre a legmagasabb munkanélküliséget.

A fejlett világban az a tendencia, hogy egyre több nyugdíjas korú munkavállaló kényszerül dolgozni.

Nincs megállás, az ember hiába ütötte el a 65-öt, menni kell dolgozni. A fejlett világban legalábbis ez a tendencia, ami az optimista szemüvegen keresztül magyarázható lenne a javuló egészségi állapottal vagy megnövekedett várható élettartammal, a szomorú igazság azonban az, hogy mindennek anyagi okai vannak. (Bővebben lásd "Akik még nyugdíjas korban is dolgoznak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az Egyesült Államok statisztikai hivatala legalábbis arra jutott, hogy az USA lakosságának 20-25 százaléka kényszerül későbbre tolni a nyugdíjba vonulást, miután a jelenlegi fizetése, vagyona és várható nyugdíja nem teszi lehetővé a "leállást". A tendencia mind a nőkre, mind a férfiakra jellemző, és a szomorú valóság az, hogy mindez nem csak az USA-ra, de a legtöbb fejlett gazdaságra jellemző volt az elmúlt két évtizedben.

A feltörekvő országokba egyre több külföldön pallérozódott vállalatvezető tér haza.

Az elmúlt évtizedekben a globalizáció erősödésével beindult a "brain drain", vagy "agyelszívás" folyamata, melynek során a fejlett nyugati államok magukhoz csábították a szegényebb feltörekvő országok okos és tettre kész fiataljait. A fiatalok új hazájukban diplomát szereztek, nyelveket tanultak, munkát vállaltak, sőt nem ritkán vállalatot alapítottak, vagy küzdötték fel magukat egy-egy nagy cég vállalati ranglétráján. (Bővebben lásd "Brain gain: egyre több vállalatvezető tér haza" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A folyamat a feltörekvő országoknak jelentős veszteséget okozott, hiszen potenciális adófizetőket veszítettek, a fogadó országnak viszont óriási nyereséget jelentett. Mára ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy a folyamat fordulóban van.

Egy amerikai felmérés szerint a közszférában dolgozók csupán a versenyszférában jellemző fizetés kétharmadát kapják ugyanazért a munkáért. Ha ez igaz, akkor megéri váltani…

Az Egyesült Államokban a legtöbb gazdasági vita a költségvetési hiánnyal kapcsolatos, jelesül hogy hogyan lehetne úgy csökkenteni a deficitet, hogy a növekedés ne torpanjon meg. Kézenfekvő megoldás lehet az állami alkalmazottak fizetéscsökkentése, ami azonban érthető okokból heves ellenállásba ütközik. (Bővebben lásd "Közszféra vs. magánszféra: hol keresnek többet?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy felmérés - melyet a Federal Salary Council készített - például arra hivatkozik, hogy hasonló munkáért a közszférában csupán a versenyszférában mért fizetések 65 százalékát kapják, azaz kijelenthető, hogy a közszférában dolgozók már így is alulfizetettek.