Pénzügyi Szemle online blog

Nem csak olyan munkát érdemes csinálni, ami élvezetes és szórakoztató.

Az iskolák nagy többségében olyan világképet adnak át a fiataloknak, amely az egész társadalomra veszélyes - legalábbis így látja az ismert amerikai konzervatív gondolkodó, Thomas Sowell, aki szokásához híven újra felettébb újszerű írással jelentkezett. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Stanford University oktatója azután kezdett el lamentálni, hogy egy neves egyetemi tudós kifejtette neki: szerinte az alacsony jövedelmű fiatalok legfontosabb célkitűzésének annak kell lenni, hogy "értelmes munkát" ("meaningful work") találjanak maguknak. Sowell szerint ez a nézet nagyon elterjedt az amerikai intellektuális elit körében, miközben mind a társadalomra, mind pedig a fiatalokra kontraproduktív hatással van.

A kérdésre az evidens válasz az, hogy "azért, mert válság van", a valódi okokért azonban egészen 2001-ig vissza kell mennünk.

Az amerikai NBER kutatóintézet szakemberi ugyanis kimutatták, hogy az Egyesült Államokban a 2007 és 2009 márciusa között munkanélkülivé vált 6,2 millió emberből 4,0 millió az ingatlanpiac összeomlása miatt veszített el állását, miután a korábban felelőtlenül felvett hitelektől és az ingatlanárak visszaesésétől "megijedve" visszafogta fogyasztását, recesszióba taszítva ezzel a gazdaságot. (Bővebben lásd "Az amerikai ingatlanpiac összeomlásának tanulságai" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A logika tehát az, hogy a végletekig eladósodott lakosság éppen azáltal növelte a munkanélküliséget, hogy takarékosabb fogyasztásra rendezkedett be.

Történelmi példák azt mutatják, hogy a parlamenti/elnöki választások végkimenetelét elsősorban a megelőző 6-12 hónap gazdasági, munkaerőpiaci trendje határozza meg. Azaz, nem az a fontos, hogy a gazdaság kitűnő állapotban legyen, hanem az, hogy a tendencia kedvező legyen.

A Moody's Analytics által készített elemzés az amerikai elnökválasztásokat veszi górcső alá, szemléletes példaként pedig felidézi a 2000-es eseményeket, amikor is a 3,9 százalékos munkanélküliség és a kitűnő állapotban lévő gazdaság ellenére a Bill Clinton politikáját folytatni kívánó Al Gore veszített George W. Bush republikánus jelölttel szemben. Ehhez a Moody's szerint elegendő volt az, hogy a 2000-es év tavaszától megtört a munkaerőpiac kedvező trendje, és a korábbi rendkívül kedvező kép - ha lassan is, de - egyre borúsabbá vált. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban.)

Ezzel szemben a 2004-es választásokon George W. Bush-t a 2000-esnél magasabb, 5,5 százalékos munkanélküliség és gyengébb lábakon álló gazdaság mellett újraválasztották, köszönhetően annak, hogy a tendenciák 2004 elejétől már a határozott javulás jeleit mutatták.

A gazdasági válság egyik legsúlyosabb problémája a hosszú távú munkanélküliség megugrása, az igazi tragédia ugyanakkor nem a munkanélküli segélyekre költött pénzekben és a költségvetésre nehezedő terhek emelkedésében keresendő.

Az igazi tragédia az, hogy a tartós munkanélküli lét életeket, egész családokat tehet tönkre, ez pedig hosszú távon a társadalom számára is jelentős plusz költséget jelent. Dean Baker és Kevin Hassett, a CEPR és az AEI kutatóintézetek szakemberei éppen ezért az amerikai kormányzat egyik legfontosabb feladatának a hosszú távú munkanélküliség elleni harcot tekintik. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Néhány érdekes statisztika: az Egyesült Államokban a hosszú távú, azaz hat hónapnál hosszabb munkanélküliség a válság előtti 0,8 százalékos szintről 2010-ben 4,2 százalékra, sőt ha az időközben inaktívvá válókat is figyelembe vesszük, akkor 6,0 százalék fölé ugrott. Az 50 és 61 év közötti tartós munkanélkülieknek alig 9 százalék, a 62 év fölöttieknek pedig mindössze 6 százaléknyi esélyük van arra, hogy munkát találjanak.

A 25 éven alattiak közül minden második fiatal hiába keres munkát két európai államban is, miközben Németországban húsz éve nem volt ilyen jó a helyzet.

A számokat szemlélve egyértelmű, hogy valami nagyon nem stimmel Európában, mint ahogyan a grafikonra pillantva az is valószínűsíthető, hogy itt hamarosan robbanásszerű változásnak kell következnie. (Bővebben lásd "Meddig tartható az 50 százalékos munkanélküliségei ráta?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Forrás: Economonitor.com

Az ugyanis minden tekintetben tarthatatlan, hogy egy eurózóna tagországban a fiatalok 50 százaléka munka nélkül maradjon, miközben a politikusok sorozatos megszorításokat kényszerítenek a társadalomra, eközben pedig a megszorítások első számú - sőt talán már egyetlen - pártolójánál, azaz Németországban 20 éves mélypontra esik a munkanélküliség.