Nem az a lényeg, hogy mennyi az adósság, hanem az, hogy ne a külföldieknek tartozzunk!

Az államadósságok korát éljük, amikor a súlyosan eladósodott országok folyamatos megszorításokra kényszerülnek, a lakosság szenved az adóemelésektől, a külföldi befektetők pedig tartják a markukat és várják vissza a pénzüket. Ahol magas az államadósság, ott a kötvénypiacok összeomlanak, az állam pedig csődközelbe jut – ezt a forgatókönyvet már jól ismerik Görögországban vagy épp Portugáliában. De mi a helyzet mondjuk a belgákkal vagy az olaszokkal, ahol 100 százalék feletti az államadósság, vagy Japánban, ahol 200 százalék feletti? Ezek az országok miért nem mentek csődbe? (Bővebben lásd "Veszélyes, ha egy ország külföldi nagybefektetőknek tartozik" cmű cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studies kutatóintézet igazgatója rámutat, hogy nem az számít, hogy mennyi az államadósság, hanem az, hogy egy ország kinek tartozik: belföldi megtakarítóknak, vagy külföldi befektetőknek. Előbbi esetben szinte kizárt, hogy az adott ország csődbe jusson, utóbbinál garantált a bukás.

Ha ugyanis egy állam belföldi megtakarítóknak tartozik, akkor az adósság után kifizetett kamatot „nem bukja el” az adott ország, hisz az a pénz a határokon belül marad. Ekkor a magas államadósság miatt jelentkező kamatkiadás tulajdonképpen egy jövedelem-átcsoportosításnak felel meg az adófizetők és a megtakarítók között. Arról nem is beszélve, hogy az állam ilyenkor nyugodtan kivethet plusz adóterheket a megtakarítókra, továbbá a hazai megtakarítók többnyire „hűségesebb” hitelezők, vagyis kisebb valószínűséggel menekítik ki a pénzüket baj esetén, mint a külföldi hitelezők.

Ha viszont a külföldieknek tartozik az állam, akkor könnyen sarokba szorulhat, a külföldi nagybefektető ugyanis pillanatok alatt kimenekíti a milliárdjait, nem adóztatható – vagy legalábbis bajosan -, a külföldinek kifizetett kamat pedig elbukott pénz, hisz az egészen biztosan nem marad az országban. Arról nem is beszélve, hogy ekkor a külföldi nagybefektető diktál, nála van az aduász, és ha az érintett állam nem úgy viselkedik „ahogy azt a piacok elvárják”, akkor máris menekíti a pénzt, az összeomlás szélére sodorva ezzel a kötvény- és devizapiacot.

Daniel Gros hangsúlyozza, hogy kis túlzással majdnem mindegy, hogy egy adott állam milyen adósság mellett működik addig, amíg ez a tartozás belföldi megtakarítókkal szemben áll fenn. Sokkal jobb a GDP 100 százalékával tartozni a belföldieknek, mint 50 százalékával külföldi nagybefektetőknek.

A szakember ezek alapján azt javasolja, hogy az európai országok tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az adósságuk minél nagyobb hányadát belföldiek finanszírozzák - Magyarország az elmúlt években tett is lépéseket ebbe az irányba -, és ha lehet, kerüljék a külföldi nagybefektetőktől felvett nagyobb összegű hiteleket.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így is csinálhatta volna Magyarország

Magyarország legnagyobb vesztesége

Soros szerint az euró kinyírja az EU-t

Új neve van a válságnak

A veszélyes jegybanki robotok

Árnyékra vetődtek az „exceles” guruk