Az eurózóna válsága tulajdonképpen egy politikai válság, melynek alapja az, hogy az egyes országok vezetői - érthető okokból - foggal-körömmel ragaszkodnak a nemzeti szuverenitáshoz.

Egy valutaunió azonban így nem működhet, ahhoz hogy az eurózóna átalakuljon egy fenntartható gazdasági közösséggé, ahhoz meg kell valósítani mind a bankuniót mind pedig a költségvetési uniót, ez azonban törvényszerűen a szuverenitás egy részének elvesztésével jár. (Bővebben lásd "Miért ennyire nehézkes az európai válságkezelés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ahhoz hogy a rendszer működjön, nem elég a nemzeti devizáról és az önálló monetáris politikáról lemondani. A helyi bankok feletti felügyeletet, a feltőkésítés és betétbiztosítás jogát és feladatát át kell adni egy központi szervnek, a költségvetések megalkotásába beleszólást kell engedni a központi hatóságoknak, és az adószedés jogának egy részéről is le kell mondani.

A gond ott van, hogy ezekről a jogokról önszántukból nem mondhatnak le a politikusok – ezt ugyanis nehéz lenne „eladni a választóknak -, a változáshoz tehát kell egy válság, ami válaszút elé állítja a feleket, és kikényszeríti a változást. Ha például a német választó elé letesznek egy tanulmányt, mely szerint az eurózóna szétesése esetén a német GDP 10 százalékkal eshet, a 2,8 milliós munkanélküliség pedig 5 millióra ugorhat, akkor máris jobb szájízzel egyezik bele az elkerülhetetlennek látszó mélyebb európai integrációba és a spanyolokkal való közösködésbe…

A Peterson Institute kutatói hangsúlyozzák, hogy a hétvégi EU-csúcson az eurózóna elmozdult a jó irányba, ez azonban csakis annak köszönhető, hogy a politikusok eléggé megijedtek a pénzpiacok zuhanásától. Az eurózóna átalakulása egy rendkívül lassú és nehézkes folyamat, ez ugyanakkor nem a politikusok hibája, az ő ragaszkodásuk a nemzeti szuverenitáshoz teljesen érthető és logikus.

A folyamat tehát természetes, amely gyakorlatilag arról szól, hogy a pénzpiacok „kicsavarják” az egyes tagországok vezetőinek kezéből a banki és költségvetési ügyekkel kapcsolatos jogokat, és átadják azt az eurózóna központi intézményeinek. A szakemberek rámutatnak, hogy egészen addig, míg a szétesés nagyobb fájdalmat okoz, mint ezen jogok elvesztése, addig az eurózóna evolúciója folytatódni fog, sőt könnyen lehet, hogy a végeredmény a pénzpiacok számára komoly pozitív meglepetéssel szolgál majd.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ezért omlott össze Spanyolország

Kökemény politika és IMF-hitel

Ezért nem fizetnek a németek

A tét 800 milliárd dollár

Itt a brüsszeli terv

Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?