Ha a napi szintű híradásokban légitársaságokról olvasunk, akkor - természetesen leszámítva az izlandi vulkán okozta káoszt és az utóbbi napokban a Malév körüli "huzavonát" - az esetek többségében az emelkedő üzemanyagárak miatt panaszkodó cégvezetőkkel és masszív veszteségekkel találkozunk. Miért lett az üzleti élet fekete báránya a légiközlekedés?



Kétségtelen, hogy nem az évszázad sikersztorija a légiközlekedés, a légitársaságok részvényesei pedig nem életük befektetését valósították meg, mikor beszálltak az üzletbe. Az ember első gondolata talán az lehet a gyakran több százezer forintos jegyárakat szemlélve, hogy légitársaságot üzemeltetni bomba biznisz, az elmúlt évtizedek azonban a szektor agóniájáról, sőt sok esetben csődökről szóltak.
Severin Borenstein, a Berkeley, professzora az „On the Persistent Financial Losses of U.S. Airlines: A Preliminary Exploration” című tanulmányában (lásd cikkünket a jobb hasábban) a miértekre keresi a választ. Hogyan lehetséges az, hogy az amerikai légiközlekedés az 1978-as liberalizáció óta mintegy 60 milliárd dolláros (14 000 milliárd forint) veszteséget termelt? – teszi föl a kérdést a professzor.

Az első számú ok a szünet nélkül emelkedő kiadások, melyek magunkban foglalják az adó- és üzemanyag költségeket. Az egy jegyre jutó átlagos adóteher az Egyesült Államokban az 1978-as 8 százalékról 2009-re duplájára, 16 százalékra emelkedett. Az üzemanyagárak az elmúlt 10 évben álltak emelkedő pályára, egy gallon üzemanyag 2002-ben még mindössze 1 dollárba került, míg 2008-ra 3 dollár fölé drágult. Nem meglepő, hogy az amerikai légiközlekedés történetének egyik legsúlyosabb veszteségét épp 2008-ban érte el.

A második számú ok Severin Borenstein szerint a GDP-növekedésnél lassabb ütemben bővülő kereslet és a süllyedő jegyárak. 1978 és 2009 között ugyanis reálértékben 40 százalékkal csökkentek a jegyárak, amely folyamat egyelőre megállíthatatlannak tűnik.

Harmadik okként a szakember a verseny fokozódását, és a fapados légitársaságok térnyerését jelöli meg, hangsúlyozva, hogy bár a fapados és nem-fapados légitársaságok átlagos költségszintje közötti különbség mintegy 60 százalékkal csökkent az elmúlt 20 évben, a fapados cégek még mindig jóval hatékonyabb működésre képesek, ami az elkövetkező években is nyomott jegyárakat, és további kényszerű költségcsökkentéseket ígér a szektorban.

Érdekes, hogy az amerikai légiközlekedésben 1978 és 2009 között mindössze nyolc nyereséges év volt, az idő nagyobbik részében a szektor veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Nehéz elképzelni, hogy ezek a tendenciák sokáig fennmaradjanak, különösen úgy, hogy a föntebb említett 60 milliárd dolláros összesített veszteség 80 százalékát az utóbbi 10 évben gyűjtötték össze a társaságok.

Severin Borenstein szerint elképzelhető, hogy a befektetők türelme hamarosan elfogy, és egy részük kivonul az iparágból. A közgazdászok ennek megfelelően a következő években komoly szakmai feladat elé állnak: ki kell deríteniük, hogy miért képtelen nyereségtermelésre az iparág, és elő kell állniuk egy hosszú távú recepttel, ami megnyugtathatja a befektetőket és a piaci szabályozókat egyaránt.