Úgy tűnhet, hogy a gazdaságpolitikusok amit csak lehet, elbaltáztak a válságkezelés során, a bizonyítványuk azonban sokkal szebben fest, mint az 1929-33-as elődöké.

Gyakran hallani igencsak negatív kritikákat a 2008-ban kirobbant globális pénzügyi és gazdasági válság kezelése kapcsán, a száraz tények azonban azt mutatják, hogy bár a válságkezelő recept közel sem tökéletes, a gazdaságpolitikusok tanultak a múlt hibáiból. (Bővebben lásd "A Nagy Gazdasági Válságról az újabb kutatások fényében" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jelen krízist szokás az 1929-33-as válsághoz hasonlítani, amely végső soron több tíz százalékpontos visszaeséseket és munkanélküliséget, továbbá tömeges bankcsődöt hozott. Most erről azért szó sincs, azaz 2008 és 2013 között a gazdasági vezetők valamit egészen biztosan jobban csináltak, mint tették azt az elődök.

Három lényeges különbséget érdemes kiemelni a két nagy gazdasági válság kezelése kapcsán. Először is az 1929-33-as összeomlás során a gazdaságpolitikusok nem gondolták, hogy gyors és határozott élénkítő gazdaságpolitikára van szükség a lejtmenet megfékezéséhez, úgy vélték, hogy a gondok majd maguktól megoldódnak. Ebben sokat fejlődött a világ, 2008-ban az első viharfellegekre összeültek a nemzeti és nemzetközi kupaktanácsok, és többnyire cselekedtek is.

A másik fontos különbség a monetáris politikákban keresendő. Míg 1929-33-ban úgy vélték, hogy a válság előtti években felgyűlt többlet likviditásnak ki kell kopnia a rendszerből - ez többnyire szigorodó monetáris politikával járt -, addig 2008-tól kezdve a világ jegybankjai amennyire csak lehet, igyekeztek pénzt nyomni a rendszerbe és élénkíteni, aminek köszönhetően a 29-33-ashoz hasonló pénzügyi összeomlást nagyrészt sikerült is elkerülni.

A harmadik fontos különbség a bankválság kezelésében volt megfigyelhető. 29-33-ban az Egyesült Államokban gyakorlatilag a teljes bankszektor az összeomlás szélére került, ami csak tovább mélyítette a válságot, ezzel szemben 2008 után a gazdasági vezetők felismerték, hogy kerül amibe kerül, a bankokat menteni kell. A bankpánikot és a hitelpiac teljes krachját ezzel sikerült elkerülni, ami nagyban segítette a kilábalást az elmúlt években.

Összességében ha csillagos ötöst nem is érdemelnek a 2008-13-as válságkezelők, mindenképpen kevesebb súlyos hibát követtek el, mint a 29-33-as gazdaságpolitikusok. Ki tudja, meglehet, hogy a 70 év múlva kitörő gazdasági válságot már rutinból oldják majd meg az akkori öltönyösök…

De persze, azt se felejtsük el, hogy a mostani krízisnek még nincs vége.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Még több hipermarketet Magyarországra?

Szakad a tőzsde, esik a nyugdíj?

Egyszer véget ér a kínai csoda

Hoppon maradnak a pestiek

A forint-játszma és az új MNB-elnök

Nem olcsóbb az IMF-hitel, mint a magyar