Még csak arról sem dönthetünk teljesen szabadon, hogy milyen kapitalizmust építünk Magyarországon.

Sokféle kapitalizmus van, még akkor is, ha az államszocializmusból kiépített kínai rendszert nem is vesszük figyelembe. A liberális demokráciákban látható két véglet az amerikai liberális piacgazdaság, illetve a skandináv államokban jellemző koordinált piacgazdaság. A politológiai és közgazdasági szakirodalom szerint mind a két típus életképes, képes magas életszínvonalat és dinamikus növekedést biztosítani - de természetesen vannak eltérések közöttük. (Bővebben lásd "Melyik kapitalizmust válasszuk?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Három kutató, Daron Acemoglu, James A. Robinson és Thierry Verdier a kapitalizmus-típusok innováció terén megfigyelhető eltéréseiről írt tanulmányt. Szerintük az amerikai modell sikeresebb a radikális újítások terén (szoftveripar, biotechnológia, félvezetőgyártás), míg a skandináv megközelítésű államokban erősebb az „inkrementális" innováció, az újítások továbbfejlesztése (gépipar, tartós fogyasztási cikkek, közlekedésipar). Az is eltérés, hogy a koordinált piacgazdaság biztosabb és kiegyenlítettebb szociális feltételeket teremt, mint liberális társa.

A szakirodalom szerint történelmi okokra vezethető vissza, hogy egy-egy állam miért pont azt az intézményi berendezkedést választotta, amit, és ezek a rendszerek jellemzően a saját fennmaradásukban érdekeltek. Azt lehet ezzel együtt mondani, hogy a skandináv modellre való váltás a szociális biztonság miatt nagyobb jólétet jelenhet, mint az amerikai, így elvileg érdemes lehet erre váltani.

A tanulmány ehhez azt teszi hozzá (és ez az új gondolat), hogy egy-egy ország választása nem független attól, hogy miképp döntöttek a szomszédok, a versenytársak. A liberális modellt annak az országnak érdemes választania, amelynek ez az intézményi berendezkedés biztosít komparatív előnyt, és ugyanez igaz a koordinált piacgazdaságra is.

A szerzők konklúziója szerint a globális egyensúly aszimmetrikus lesz: lesznek olyan államok, amelyek a liberális („gyilkos") kapitalizmust választják majd, és lesznek olyanok, amelyek a koordinált („barátságos") modellt. Sőt, egyensúlyi helyzetet feltételezve az amerikai modellt nem is lehet, illetve nem is érdemes egyoldalúan skandinávra váltani, illetve vica versa: gyilkos környezetben ugyanis barátságosnak érdemes lenni, barátságosban pedig gyilkosnak.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mi már nem leszünk gazdagabbak

Gyermek és nyugdíj: a 10 alaptétel

Legyünk Európa éléskamrája!

Svéd nyugdíjat, francia atomot!

Amiben Magyarország jobb, mint az USA

Európa alulmaradt a devizaháborúban