Miért van az, hogy az elmúlt bő 200 évben az USA-ban 16 rendszerszintű bankválság pusztított, míg Kanadában ezen idő alatt egy sem?

Az Egyesült Államok 1790 és 2013 között összesen 16 átfogó bankválsággal volt kénytelen megbirkózni, miközben a kanadai bankrendszer még az 1929-33-as gazdasági összeomlás alatt is stabil maradt. Ezt nem lehet a szerencsére fogni - Kanadán kívül Málta, Szingapúr, Hongkong, Új-Zéland és Ausztrália bankrendszerét kerülték el eddig a rendszerszintű válságok -, a kanadaiak valamit sokkal jobban tudnak, mint az USA, és mint a fejlett és feltörekvő világ nagy része. (Bővebben lásd "Miért omlanak össze a bankrendszerek?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Charles Calomiris, a Columbia University professzora tanulmányában rámutat, hogy a kanadai bankrendszer stabilitása tulajdonképpen a franciáknak köszönhető. A brit gyarmatosítók ugyanis olyannyira tartottak a többségében francia gyökerekkel rendelkező kanadaiaktól, hogy a politikai és pénzügyi rendszert szigorú központi szabályok mentén alkották meg, mégpedig úgy, hogy az ország pénzügyi működését biztosító szabályokat ne a választók akaratához igazodó politikusok, hanem független intézmények alakítsák.

Ilyen módon a választói akarat által kifejtett nyomásra a politikusok nem lazíthatnak a pénzügyi szabályokon, amely szigor így megőrzi a bankrendszert stabil és kiszámítható formájában. Meglehet, hogy a kanadai pénzügyi rendszer képtelen létrehozni olyan forradalmi újításokat a pénzügyek terén, mint az USA, cserébe viszont még a legpusztítóbb válság alatt is stabil maradhat. (Miközben a válság legsúlyosabb hónapjaiban egymás után kellett megmenteni az amerikai és európai bankokat, addig hallott valaki egyetlen kanadai pénzintézetről is, amelyik a csőd szélére került volna?)

Következtetésként Charles Calomiris hangsúlyozza, hogy végső soron a „rosszul működő” bankrendszerekért nem a bankárokat, hanem sokkal inkább a politikusokat kell felelőssé tenni, akik engedve a lobbi tevékenységnek és a választói igényeknek lazítanak a hosszú távú pénzügyi stabilitáshoz szükséges szigorú feltételeken.

Charles Calomiris következtetésként levonja, hogy a rendszerszintű összeomlásokra „hajlamos” bankrendszerekben ugyan rövid távon gyakoriak az átmeneti szigorítások, a viharfelhők elvonultával azonban, engedve a bank lobbinak és a választói akaratnak a politikusok mindig lazítanak a szabályokon.

Most épp a szigorítás időszakát éljük, felmerül hát a kérdés, hogy mikor jöhet a következő bankválság: ha 1790 és 2013 között volt 16 rendszerszintű bankválság az USA-ban, az átlagosan 14 évente egy válság, azaz ha 2008-ban volt az utolsó, akkor…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

A gatyánk is rámegy a nyugdíjakra

Hol hibázott az IMF?

Essen már szét az eurózóna!

Ebbe bukhatnak bele a kínaiak

Mennyit érnek a partiarcok?

Megúszhatják-e a magyar nyugdíjak?