Ha a gyereket ész nélkül tömik pénzzel, az felnőtt korban csúnyán visszaüthet, főleg akkor, ha a zsebpénz mellé se elvárás, se szülői szigor, se következetesség nem társul.

Az ismert kínai mondás szerint, ha van egy barátod, adj neki halat, de ha igazán szereted, akkor tanítsd meg halászni. Valahogy így van ez a gyermekkorban kapott zsebpénzzel is, azaz a szülő nem akkor tesz jót a gyermekével, ha „kitömi” pénzzel, hanem akkor, ha megtanítja, hogyan is bánjon vele. (Bővebben lásd "A pénzügyi szocializáció aspektusai (1.) - A zsebpénz" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Kutatások bizonyítják: az, hogy felnőttként hogyan bánunk a pénzzel, tudunk-e félretenni, megalapozott befektetési döntést hozunk-e, vagy épp képesek vagyunk-e kiválasztani a megfelelő banki hitelt, az nagyrészt gyermekkorban, azaz a fiatalon megszerzett, pénzzel kapcsolatos tapasztalatok alapján dől el.

Az tehát, ha a gyermekek kapnak zsebpénzt, a felnőtt élethez szükséges pénzügyi magatartás kialakulását tekintve rendkívül fontos, furcsa módon mégsem maga az anyagi támogatás a lényeges, hanem a családi kontextus, amiben a gyerek a zsebpénzt vagy a támogatást kapja. Az ördög tehát itt is a részletekben rejlik, nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a szülők mikor, mennyit, és legfőképp hogyan adnak.

Ezen kérdések közül is érdemes kiemelni a „hogyant”, a gyermekek pénzügyi szocializációja szempontjából ugyanis rendkívül fontos, hogy a szülő milyen feltételek mellett adja a zsebpénzt, és hogy ezen feltételek számon kérésében mennyire következetes. Lehetséges feltételként többnyire a házimunka - takarítsd ki a szobád vagy nincs zsebpénz! - vagy a tanulmányi eredmény, esetleg egy-egy tanulmányi vagy sport siker jöhet szóba. Nem az a lényeg, hogy a gyermek - ésszerű kereteken belül persze - mennyi pénzt kap otthonról, hanem az, hogy ezt az anyagi támogatást ne „ingyen” kapja.

A feltételek ugyanakkor nem érnek fabatkát sem, ha a szülők nem következetesek, a kutatók ugyanis azt is kimutatták, hogy a szülői engedékenység negatívan befolyásolja a fiatalok pénzügyileg tudatos magatartását.

Valószínűleg a legtöbbünknek volt olyan osztálytársa az iskolában, aki mindig „tele volt pénzzel”, és mindig megvolt a legdrágább játék, viszont a szüleitől - többnyire a karrier miatt - nem kapta meg a kellő törődést és figyelmet. Akkor talán még irigykedtünk, a felnőtt életben azonban eljöhet az a pillanat, mikor épp a szülői szigor és következetesség menthet meg minket egy katasztrofális pénzügyi döntéstől.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Kik kaszálnak a minimálbér-emelésen?

A gatyánk is rámegy a nyugdíjakra

Hol hibázott az IMF?

Essen már szét az eurózóna!

Ebbe bukhatnak bele a kínaiak

Mennyit érnek a partiarcok?