Jó tanács uralkodóknak: ha válság van, ne menj elefántvadászatra.

Görögország, Írország és Portugália után szinte bizonyosan Spanyolország lesz a következő olyan eurózóna-tagállam, amelyik hitelt kér a nemzetközi közösségtől. Spanyolország jelentősége abból adódik, hogy ez az állam a közös pénzt használó klub negyedik legnagyobb gazdasága, és az egész világon is csak egy tucatnyi nagyobb van nála - és ötször akkora például, mint a görög gazdaság. Ezt látva nem kell különösképp magyarázni, hogy valószínűleg globális pénzügyi gondokat okozna, ha „elesne Madrid". (Bővebben lásd "A beteg Spanyolország" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

De mi a baja Spanyolországnak? Mármint természetesen azon túl, ami a gazdasági napilapokban is olvashatunk (magas hozamok, bajba került bankrendszer, ingatlanbuborék, elszálló költségvetési hiány, nagyon komoly munkanélküliség)?

Tony Barber, a Financial Times publicistája szerint az egész spanyol államberendezkedés kihívással néz szembe, a válság tehát a gazdaságin túl politikai, intézményi és államszervezeti is egyben.

A politikai válság elsősorban a spanyol választási rendszerhez kötődik, és mindenekelőtt a spanyol politikai elit zártságából adódik. Franco bukása után a spanyol pártok komoly privilégiumokat kaptak, és olyan rendszert építettek ki, amely nem igen hagy beleszólást senkinek a pártok vezetési összetételébe.

Komoly kihívás ma már a szerző szerint, hogy Spanyolországban a régiók függetlensége (mind a 17 régióé) jelentősen rontott a pénzügyi helyzeten. Beszédes, hogy az idei első negyedévben a régiók voltak felelősek a spanyol államháztartási deficit csaknem ötödéért. Nem egyszerű azonban a helyzet, a fiskális fegyelem madridi kikényszerítésének ugyanis komoly politikai implikációi is vannak: legalábbis erre utal, hogy Barcelonában a múlt héten ezrek vonultak utcára „Katalónia: új európai állam" feliratú transzparensek alatt...

Az intézményi problémák közé tartozik a kritikusok szerint a politikával átszőtt és lassú igazságszolgáltatás, illetve a legjobb business schoolok ellenére gyengének tartott oktatási rendszer. És az is, hogy egyesek szerint a válság immár a monarchiát is fenyegeti. Bizonyosan nem tett jól a királyság intézményének például az sem, hogy a 74 éves Juan Carlos áprilisban, vagyis a válság kellős közepén elment Botswanába elefántra vadászni... és ez ki is derült.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Magyar gondok Amerikában

Nagyobb szabadságot a bankoknak?

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet