A devizahitelek felfutásában mindenki érdekelt volt: az állam, a lakosság, a bankok és a beruházók is.

A jelen hitel- és adósságválság nem egyedi eset, a történelem bizonyos időszakonként kitermeli a maga hitelpiaci összeomlását. Az eseményekért - bár a sajtóban többnyire a bankok kapják a „ludas” szerepét - a gazdaság szinte valamennyi szereplője felelős, így nem meglepő, hogy a túlzott mértékű hitelezésen és lakásépítésen végül mindenki veszít - igaz legtöbbször eltérő mértékben. (Bővebben lásd "Lehet-e túlzott mértékű a lakossági eladósodottság?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Az ördögi kör az állammal és az építőipari vállalkozásokkal kezdődik, akik az építőipar felfutásában érdekeltek. Előbbi csoport teljesen érthető módon, utóbbi pedig elsősorban társadalompolitikai indokok - mindenkinek legyen saját lakása, a választók legyenek elégedettek - és a GDP-növekedési kényszer miatt (minden kormány jól felfogott érdeke, hogy nőjön a GDP és a foglalkoztatottság, és az egyik legjelentősebb szektor épp az építőipar).

Az állami ösztönzők tehát beindulnak - kamattámogatás, fészekrakó programok, szocpol -, az építőipari vállalkozások pedig hozzálátnak a beruházásokhoz, természetesen hitelből. Itt jön a képbe a bank, melynek jól felfogott érdeke, hogy hitelezze az építőipart, melyből első körben jelentős kamatjövedelemre tesz szert. Ez ugyanakkor a hitelezésnek csupán az első ága, ha ugyanis a bank vállalja a lakások felépítésének finanszírozását, akkor a lakások vásárlóinak hitelezését is vállalnia kell, vagyis az építőiparnak adott hiteleknek a lakásvásárlóknak nyújtott hitel a fedezete.

Éppen ezért, ha a bankok belevágnak az építőipari vállalkozások hitelezésébe, akkor a lakosság hitelezése számukra már nem lehetőség, hanem szinte kényszer, azaz nem meglepő, hogy a hitelbírálatok során a bankok többnyire „nagylelkűek”. A magyarországi devizahitelezés újabb csavart adott a történetnek, amikor a bankok deviza alapon olyan ügyfeleknek is adtak hitelt, akiket forint alapon hitelképtelennek minősítettek.

A történet végén túl sok lakás épül, túl sok hitelképtelen adós kap pénzt, a bankok pedig túl sok behajthatatlan forrást helyeznek ki, aminek a vége nem is lehet más, mint egy jókora összeomlás. A veszteségeket mindenki érzi, az építőipari vállalkozás csődbe jut, a bank a rossz hiteleket leírja veszteségként, a hitelképtelen adós elveszíti a lakását, az állam pedig mentheti ki a bankokat és az otthon nélkül maradt adósokat.

"Jó hír" ugyanakkor az, hogy a veszteségek nem rettentik el a következő generációk szereplőit attól, hogy szinte szóról szóra lemásolják ugyanazt a forgatókönyvet, és valamikor a most még előre nem látható jövőben ugyancsak bejárják a már jól ismert utat.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Portugáliának is befellegzett

Nem omlott volna össze a világ, ha…

Fojtogató csapdában a munkanélküliek

A világ legdrágább Excel-hibája

A GDP-nek még egy bomba is jót tehet

Szegény németek mentik az eurót