Ha azt szeretnénk, hogy kevesebb legyen a rokkantnyugdíjas, akkor az oktatást kell fejleszteni és ki kell nyitni a határokat.

A rokkantnyugdíjasok száma és aránya egyre növekszik, ami jelentős plusz terhet ró a költségvetésekre. Mindez már nem csak Magyarországon okoz komoly fejtörést a gazdaságpolitikusoknak - hazánkban több mint 800 ezer rokkantnyugdíjas él, azaz a társadalom megközelítőleg 8 százaléka -, hanem az Egyesült Államokban is, ahol bár az országos átlag 6 százalékos, de vannak államok, ahol a munkaképes korú lakosság több mint 10 százaléka részesül valamilyen rokkantsági ellátásban. (Bővebben lásd "Tanulással a kevesebb rokkantnyugdíjasért" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jövő minden bizonnyal a nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás erősödését hozza majd, ami a munkaképes korú, ám valamely bizonyított okból mégis munkaképtelen lakosság számára komoly kockázatot hordoz. Eljöhet ugyanis az idő, amikor az államok jelentősen megszigorítják a nyugdíjrendszereket, ami könnyen jelentheti azt, hogy a rokkantnyugdíjasok egy jelentős része a támogatást részben vagy egészében elveszíti. Erre érdemes már jó előre felkészülni, és megvizsgálni egyrészt, hogy mi lehet az oka a rokkantnyugdíjasok ilyen magas arányának, továbbá hogy mit lehet tenni a kilátások javítása érdekében.

Az amerikai Center on Budget and Policy Priorities kutatóintézet szakemberei igyekeztek választ találni a kérdésekre, és némileg meglepő módon arra jutottak, hogy a rokkantnyugdíjas arányt az USA-ban alapvetően négy tényező befolyásolja:

-  Az első számú és legfontosabb tényező az iskolai végzettség. Azokban az államokban ugyanis, ahol magasabb a középfokú végzettségűek aránya, jóval kevesebb a rokkantnyugdíjas. Az összefüggés logikája az, hogy a képzetlenebb munkavállalók nagyobb arányban végeznek fizikai munkát, ami fokozottan sérülésveszélyes, továbbá nehezebben tudnak munkahelyet váltani és új munkakörökbe beletanulni.

-  A második tényező az átlagéletkor, azaz a magasabb átlagéletkorral rendelkező államokban arányaiban több rokkantnyugdíjas él.

-  Harmadikként szerepel a bevándorlók aránya, tehát minél több a bevándorló – főleg spanyol ajkúak -, annál kisebb a rokkantnyugdíjasok aránya.

-  A negyedik tényező a munkahelyek minősége, azaz minél magasabb a fizikai munkahelyek aránya – erdőgazdálkodás, bányászat, ipar -, és minél alacsonyabb a szolgáltatószektor részaránya, annál magasabb a rokkantnyugdíjasok aránya az adott államban.

Meglepő módon ugyanakkor sem a munkanélküliség, sem az átlagjövedelem, sem a különböző szegénységet mérő mutatók nem mutattak statisztikailag bizonyítható összefüggést a rokkantnyugdíjasok arányával.

Következtetésként a kutatók hangsúlyozzák, hogy ha a gazdaságpolitikusok csökkenteni szeretnék a rokkantnyugdíjasok arányát, akkor az első és legfontosabb, hogy a középfokú oktatásban részesülők arányát növeljék, azaz a hosszú távú eredmények elérése érdekében az oktatás terén érdemes befektetni. Ez a következtetés minden bizonnyal Magyarországon is hasznos lehet, a hazai költségvetésre ugyanis az amerikainál is nagyobb terhet rónak a rokkantnyugdíjak.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Gyereknyomor: megtörhető az ördögi kör

 Az eddig ismert bankok vége

Hol laknak a szupergazdagok?

Robbanhat a szociális bomba

Mi lesz a következő évtized devizahitele?

Pár napunk maradt