Nem lehet olcsó hitelekkel kiegyenlíteni a társadalmon belüli jövedelmi különbségeket.

A társadalmon belül jelentősek a jövedelmi különbségek, a gazdagok nagyon gazdagok, a középrétegek jövedelme inkább stagnál. Jó lenne a választásokat megnyerni, felpörgetni a fogyasztást és a lakásépítéseket, hogy munkahelyteremtés és GDP-növekedés legyen, és mindezt úgy, hogy lehetőleg a gazdagokat ne adóztassuk, mert azért azt mégse illik. Kérdés, hogy miként oldható meg a feladvány, természetesen minél egyszerűbben. (Bővebben lásd "Jövedelmi különbség, mint a válság kiváltó oka" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A választ az USA gazdasági vezetőinek kellett megtalálniuk nem sokkal az ezredfordulót követően, és minthogy a világ egyik legkreatívabb közgazdász csapatáról van szó, nem is okoztak csalódást. Azt ugyanakkor nem vették számításba, hogy a remek ötlet alig több mint fél évtizeddel később romba fogja dönteni a világgazdaságot.

A megoldást az olcsó lakáshitelek jelentették. Mindenki jól járt, a néhány százalékos kamatok mellett dollármilliárdok mentek ki új hitelek formájában, a bankok kaszáltak, az építőipar felpörgött, a lakossági fogyasztás emelkedett – valahogy be kellett rendezni az új házakat, a garázsba autó kellett -, a GDP stabilan emelkedett. És ami a legjobb, úgy vált valóra az American dream, hogy közben még adót sem kellett emelni. Mindent megoldott az olcsó hitel! Legalábbis látszólag, a kamatok ugyanis szépen lassan emelkedtek, és a teljes rendszer összeomlott.

Raghuram Rajan, az IMF korábbi vezető közgazdásza hangsúlyozza, hogy a probléma forrása az amerikai társadalmon belüli jövedelmi különbség volt. A politikusoknak választaniuk kellet, hogy ezt a különbséget úgy oldják fel, hogy magasabb adókat vetnek ki a gazdagokra, vagy úgy, hogy olcsó hitelekkel megpróbálják „felhozni” a szegényebbeket.

Utóbbit választották, ennek eredménye azonban az lett, hogy nagyon sok olyan család kapott hitelt, akik ezt amúgy nem engedhették volna meg maguknak. A professzor hangsúlyozza, hogy a hitelezés a jövedelmi különbségek kiegyenlítésének egy nem megfelelő módja, melynek vége csakis súlyos gazdasági válság lehet. Ezt a problémát egészen máshogyan kell kezelni - bővebben lásd itt -, egy olyan úton, amely bár rögösebb, hosszabb távon jóval kifizetődőbb.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mindent eláraszt az olcsó gáz

Devizahitel-csapda és a magyar lélek

A kicsi bank a jó bank?

A külföldre települők felforgatják az EU-t

Csak az ATM ki ne ürüljön!

Beletörik a magyarok bicskája a pénzügyekbe