Pénzügyi Szemle online blog

Nem kell rettegni az eurózóna szétesésétől, több mint valószínű, hogy néhány éven belül még meg is köszönnék az érintettek.

Az Egyesült Államok és az eurózóna a múltban a gazdasági teljesítmény tekintetében jellemzően kéz a kézben haladtak, az elmúlt két évben azonban látványosan elváltak egymástól. Az USA folytatta a növekedést, és 2012 negyedik negyedévében reál GDP-je már 2,5 százalékkal haladta meg a 2007-ben felállított csúcsértéket, miközben az eurózóna mutatója éppen ennyivel, azaz 2,5 százalékkal maradt el a válság előtti rekordtól. (Bővebben lásd "Az euró okolható az USA és az eurózóna szétválásáért" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ami ennél is aggasztóbb, az a tendencia: miközben az USA gazdasága szünet nélkül növekszik - az előrejelzések szerint 2013 első negyedévében az évesített ütem akár a 4,0 százalékot is elérhette -, addig az eurózóna gazdasága szenved a recessziótól, amiből az előrejelzések szerint meglehet, hogy egészen az év végéig nem fog kilábalni.

Már el is készült a terv a kínai gazdaság átállítására egy fogyasztás által vezérelt modellre, a gond csak az, hogy nem is olyan régen egy hasonló akcióba a japánok már belebuktak.

A kínai gazdaság 35 éve bővül évi 10 százalékkal, ami egyrészt hihetetlen és elképesztő teljesítménynek számít, másrészt viszont felveti a kérdést: vajon mikor és főleg milyen mértékben következik be a növekedési ütem lassulása? A kínai vezetés is készül az elkerülhetetlenre, és úgy számol, hogy 2018 és 2022 között már csak évi átlag 6,5 százalékkal fog gyarapodni a GDP, a gazdaság pedig a befektetés és exportvezérelt üzemmódról szépen fokozatosan átvált egy belső fogyasztás által fűtött növekedési pályára. (Bővebben lásd "Komoly kockázatai vannak a kínai szerkezetváltásnak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A terv ésszerű, és papíron sima ügynek tűnik - korábban Japán és Dél-Korea hasonló helyzetben volt -, ma már ugyanis nincs szükség annyi infrastrukturális beruházásra, mint korábban, utak, repterek és gátak már vannak, a városiasodás lassul, az embereknek pedig egyre több a pénzük, amiből szeretnének autót, műszaki cikkeket vagy épp drága luxus holmikat vásárolni. A tendenciák világosan kijelölték a beruházások lassulása és a fogyasztás bővülése által fényjelzett utat, a gond csak az, hogy ez az átmenet koránt sem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik - mutat rá Martin Wolf, a The Financial Times publicistája.

Kiderült, hogy hibás modell alapján dolgozott és adott tanácsokat éveken át a Valutaalap.

Egy tipikus és elég leegyszerűsítő gazdaságpolitikai "leosztás" szerint világunk azért nem a létező világok legjobbika, mert a választóik fogságába esett nemzeti kormányok nem elég bátrak ahhoz, hogy a bölcs nemzetközi szervezetek tanácsait követve kijussanak a válságból. Na de mi van akkor, ha a kapott nemzetközi tanács egyszerűen rossz? (Bővebben lásd "Az IMF és a költségvetési szigor: ideje újragondolni!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Felmerül természetesen a kérdés, hogy mit jelent a "rossz" ebben a kontextusban, de az bizonyos, hogy ha a tanácsadáshoz használt modell téves, akkor jó eséllyel téves a javasolt gyógyszer is. Na valami ilyen történt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi kongresszusán, ahol az IMF beismerte, hogy mindeddig alulbecsülte a költségvetési szigor gazdasági aktivitásra való kihatását.

A válság miatt bukjuk a munkahelyet, az autót, a lakást. De hogy még kevesebbet is éljünk?!

Az elmúlt három évtizedben Európa sokkal egészségesebb lett, az elért eredményeket azonban félő, hogy veszélybe sodorja a gazdasági válság és a kényszerű megszorítások. Az OECD által készített tanulmányból kiderül, hogy az elmúlt 30 évben a várható élettartam 6 évvel 79 évre nőtt az EU-ban, miközben a cigaretta- és alkoholfogyasztás visszaesett, a népbetegségek - szívroham, rákbetegség - gyógyulási aránya jelentősen emelkedett, az egészségügyi ellátás minősége pedig javult. (Bővebben lásd "Az egészségügyi kiadásokat is visszavetette a válság" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mindezt nem adták ingyen, az EU-ban a GDP-hez mért egészségügyi kiadások a 2000-ben mért 7,3 százalékról 2010-re 9,0 százalékra emelkedtek. Ma az európai országok sokkal többet költenek egészségügyre, mint akár csak 10 évvel ezelőtt, aminek komoly és kézzelfogható eredményei vannak. A válság ugyanakkor megakasztotta, sőt visszafordította ezt a fejlődést, miután 2009-10-ben a korábbi növekedés után már csökkent az egészségügyi kiadások aránya és összege.

A szakembereket valósággal sokkolta a hír: Kína gazdasága mindössze 7,6 százalékkal bővült a második negyedévben.

Az elmúlt 10 évben átlagosan 10 százalékos növekedést felmutató gazdaság lassul, ami nem is csoda, a vezetés ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy a világ második legnagyobb gazdaságában elkerülje az ingatlanpiaci buborék további növekedését. (Bővebben lásd "Lassul a kínai gazdaság - Hogyan tovább?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A vezetők felismerték, hogy jobb egy 7 százalék körüli fenntartható növekedés - ez a terv a következő öt évre -, mint egy irreális 10 százalék, amit az ingatlanárak felfutása és a felelőtlen banki hitelezés táplál. Szép terv, és kivitelezhetőnek is tűnik, vannak ugyanakkor, akik szerint könnyen falnak ütközhet a távol-keleti óriásgazdaság.