Nem kell rettegni az eurózóna szétesésétől, több mint valószínű, hogy néhány éven belül még meg is köszönnék az érintettek.

Az Egyesült Államok és az eurózóna a múltban a gazdasági teljesítmény tekintetében jellemzően kéz a kézben haladtak, az elmúlt két évben azonban látványosan elváltak egymástól. Az USA folytatta a növekedést, és 2012 negyedik negyedévében reál GDP-je már 2,5 százalékkal haladta meg a 2007-ben felállított csúcsértéket, miközben az eurózóna mutatója éppen ennyivel, azaz 2,5 százalékkal maradt el a válság előtti rekordtól. (Bővebben lásd "Az euró okolható az USA és az eurózóna szétválásáért" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ami ennél is aggasztóbb, az a tendencia: miközben az USA gazdasága szünet nélkül növekszik - az előrejelzések szerint 2013 első negyedévében az évesített ütem akár a 4,0 százalékot is elérhette -, addig az eurózóna gazdasága szenved a recessziótól, amiből az előrejelzések szerint meglehet, hogy egészen az év végéig nem fog kilábalni.

A két fontos gazdasági régió közötti szakadék tehát egyre bővül, és egyelőre esély sincs rá, hogy az eurózóna az USA után eredjen. A kérdés az, hogy vajon miért ez a látványos szétválás?

A The Economist írása az első számú okot az euróban látja, amely gúzsba köti a gazdasági övezetet, éppen úgy, mint ahogyan az aranystandard bénította meg a világ gazdaságát 80 évvel korábban. A tünetek hasonlók, a különbség csak annyi, hogy ma a kutatók sokkal többet tudnak a gazdaságpolitikáról, mint az 1930-as évek pusztító válsága során. Tudják például, hogy nem kell félni a jegybanki pénzpumpától, az állami beruházásoktól, - tetszik, nem tetszik – ki kell segíteni a bankrendszereket ha baj van, és legfőképpen: hosszú távon nem tartható egyben egy olyan valutaövezet, ahol a tagországok gazdasági teljesítményei jelentősen eltérnek egymástól.

Az eurózóna a gazdaságpolitikai hibák miatt a válság kirobbanása óta már több mint 500 milliárd eurónyi GDP-t bukott el, amely számla a következő években tovább fog duzzadni. Részben azért, mert a gazdasági vezetők rossz döntéseket hoznak, részben pedig azért, mert a közösség számára jónak számító döntések egy-egy tagországban politikailag elfogadhatatlanok.

Az eurózónát most már nem is elsősorban a gazdasági racionalitás tartja össze - egyre több tagország szerint jobb lenne külön úton haladni -, sokkal inkább az ismeretlentől való félelem. Mi lesz azután? Mi lesz akkor, ha a fizetési övezet nincs többé? A The Economist cikke szerint a múlt egyszer már bebizonyította, hogy nem kell tartani a közös monetáris uniók felbomlásától - lásd például aranystandard -, sőt gyakran épp a külön útra lépéssel sikerül visszatalálni a fenntartható növekedéshez. Meglehet, hogy ha a fentebb bemutatott szétválás az USA és Európa között kitart, akkor ez a nézet egyre szélesebb körben válik népszerűvé.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ebbe bukhatnak bele a kínaiak

Mennyit érnek a partiarcok?

Megúszhatják-e a magyar nyugdíjak?

A bankbetéteken csúszhat el az eurózóna?

Pörögnek a magyar bíróságok

Gyereknyomor: megtörhető az ördögi kör