Pénzügyi Szemle online blog

Valóban lehetséges, hogy az európai megszorítások és a költségvetési szigor - a pusztító munkanélküliséggel és recesszióval együtt - egy Excel-hiba eredménye?

A válság kezdete óta nem jelent meg egyetlen olyan közgazdasági elemzés sem, amely akkora hatást gyakorolt volna a gazdaságpolitikára, mint a Rogoff-Reinhardt tanulmány. A közgazdászok munkája igazolta az európai megszorításokat, és azt sugallta, hogy az adósságválságban szenvedő Európának elsősorban a költségvetési hiány lefaragására - és nem mondjuk a munkanélküliség elleni küzdelemre - kell koncentrálnia. Közgazdászok egy csoportja ugyanakkor most, azaz több mint három évvel a tanulmány 2010 januári megjelenését követően alapjaiban kérdőjelezi meg a következtetéseket. (Bővebben lásd "Sokba kerülhetnek a Rogoff-Reinhardt tanulmány Excel-hibái" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Az a bizonyos Excel-adatbázis

Forrás: http://www.nextnewdeal.net

De mit is állítottak 2010 elején a Harvard professzorai, Carmen Reinhardt és Kenneth Rogoff a "Growth in a Time of Debt" címmel kiadott tanulmányban? Kimutatták, hogy egyértelmű negatív kapcsolat figyelhető meg egy ország adóssága és gazdasági növekedése között, amely kapcsolat 90 százalékos adósság/GDP fölött kimondottan erőteljessé válik, vagyis ezen szint fölött az államadósság valósággal megfojtja a gazdaságot.

Az OECD országokban a legtöbb adófizetői pénzt szociális programokra és nyugdíjra költik, de szép summa megy el egészségügyre és oktatásra is.

Az OECD összeállított egy érdekes statisztikát, melyből kiderül, hogy a tagországok a 2000-ben mért 31 százalékról átlagosan 41 százalékra növelték a GDP-hez mért állami kiadások mértékét. Az állam tehát a nemzeti össztermékekhez mérten jóval többet költött 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban, ami alighanem a válság nyomán fellépő jelentős plusz kiadásoknak tudható be. (Bővebben lásd "Szociális kiadásokra költenek a legtöbbet a tagországok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Állami kiadások alakulása a GDP százalékában

A legnagyobb mértékben a szociális kiadások ugrottak meg, a GDP közel 10 százalékáról a GDP közel 14 százalékára, de az egészségügyi kiadások is szépen növekedtek - megközelítőleg 5 százalékról a GDP 7 százalékára - és az oktatásra is többet költöttek - 5,2 százalékot a 4,5 százalék után - az államok 2010-ben, mint egy évtizeddel korában.

Nem kell rettegni az eurózóna szétesésétől, több mint valószínű, hogy néhány éven belül még meg is köszönnék az érintettek.

Az Egyesült Államok és az eurózóna a múltban a gazdasági teljesítmény tekintetében jellemzően kéz a kézben haladtak, az elmúlt két évben azonban látványosan elváltak egymástól. Az USA folytatta a növekedést, és 2012 negyedik negyedévében reál GDP-je már 2,5 százalékkal haladta meg a 2007-ben felállított csúcsértéket, miközben az eurózóna mutatója éppen ennyivel, azaz 2,5 százalékkal maradt el a válság előtti rekordtól. (Bővebben lásd "Az euró okolható az USA és az eurózóna szétválásáért" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ami ennél is aggasztóbb, az a tendencia: miközben az USA gazdasága szünet nélkül növekszik - az előrejelzések szerint 2013 első negyedévében az évesített ütem akár a 4,0 százalékot is elérhette -, addig az eurózóna gazdasága szenved a recessziótól, amiből az előrejelzések szerint meglehet, hogy egészen az év végéig nem fog kilábalni.

Ha nem vágjuk meg az egészségügyi- és nyugdíjkiadásokat, akkor idővel csak nagyon komoly egyéb megszorítások révén tudjuk majd mederben tartani a költségvetést. Legalábbis az OECD kutatói szerint.

A demográfia és az ahhoz kapcsolódó állami kiadás egy rendkívül pontosan számítható és előre jelezhető szelete a gazdaságnak, azaz a jelenlegi tendenciák alapján pedig könnyen megadható, hogy hogyan alakulnak a nyugdíj- és egészségügyi kiadások 10-20 vagy akár 30 év múlva. (Bővebben lásd "Egészségügyi- és nyugdíjkiadások versus adósságcsökkentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az OECD országok számára ezek a kalkulációk túl sok megnyugtató információval nem szolgálnak, a jelenlegi magas adósságszintek, az elöregedő népesség és a tovább emelkedő várható élettartam fényében egészen biztosan kijelenthető: ha nem következik be a jelenlegi egészségügyi- és nyugdíjrendszert reformja, akkor a soron következő évtizedekben mind a nyugdíj, mind az egészségügyi kiadások komoly mértékben fognak emelkedni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Költségvetések kiigazítási igénye szociális reformokkal (szürkével) és azok nélkül (kékkel)

A grafikon azt mutatja, hogy mennyivel kell lefaragni a költségvetés hiányát a 2012-es szinthez képest ahhoz, hogy 2050-re az államadósság 50 százalékra süllyedjen. A szürke oszlopok figyelembe veszik a szükséges szociális reformokat, míg a kékek ezek nélkül számolnak.

Rossana Merola és Douglas Sutherland, az OECD közgazdászai ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tendenciák nem fenntarthatók, nem lehet egyszerre lefaragni a költségvetés hiányát és az államadósságot, és engedni a szociális kiadások emelkedését.

Európának kevesebb mint egy hete van, hogy megoldja a ciprusi krízist, különben felkészülhetünk egy európai Lehman Brothers-féle összeomlásra.

Christopher T. Mahoney, a Moody's korábbi alelnöke cseppet sem optimista véleményt fogalmazott meg, és hangsúlyozta, hogy Ciprus tankönyvbe illő rendszerkockázatot jelent. Ha ugyanis a ciprusi dominó eldől - értsd a bankbetét-adó ötlete és a betétbefagyasztás után az emberek tömegével rohanják meg a bankokat -, akkor a bankpánik napok alatt átterjedhet előbb Görögországra, majd szépen sorban Portugáliára, Spanyolországra, Olaszországra… (Bővebben lásd "Ciprus valódi rendszerkockázatot jelent Európának" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy ilyen láncreakciót csakis általános betétbefagyasztással és tőkekorlátozással lehetne megállítani, ami nem csak a rosszul tőkésített bankokra terjedne ki, hanem minden pénzintézetre, Madridtól Rómáig. Az utalások leállnának, a hitelkihelyezés szünetelne, a bankszámlákról pedig csakis egy nem túlzottan nagy napi limitet lehetne felvenni. Kígyózó sorok, bankfiók-ostromok…