Elképzelhető, hogy az európai adósságválság végül nem az eurózónát, hanem Spanyolországot fogja darabjaira törni?
A kérdést a szeptember 11-én Barcelonában tartott tüntetést követően kellett komolyan venni, melyen több mint 600 ezren vonultak utcára - egyes források 1,5 millióról szólnak -, Katalónia függetlenségét követelve. Az összesen 7,5 millió lakosú tartományban már régóta napirenden van a függetlenség, ám miután ezt a spanyol alkotmány nem teszi lehetővé, az EU pedig minden fronton elveti, eddig érdemi előrelépés nem történt. (Bővebben lásd "Lehet-e önálló állam Katalónia?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Most azonban, látva a jelentős népharagot, szakemberek nem tartják kizártnak, hogy egy esetleges népszavazás alkalmával a katalánok többsége a függetlenség mellett döntene, alapos káoszt idézve ezzel elő nem csak Spanyolországban, de az egész eurózónában.
2012. szeptember 27. 07:51
Hogy lesz így Barca-Real?
2012. szeptember 26. 07:51
Mire elég az Alaptörvény?
Az eurózóna válsága arra mutat rá, hogy a leírt szabályok önmagukban keveset érnek. Erre Magyarországon is figyelni kell.
Mi történik akkor, ha a leírt szabályok, törvények, alkotmányos rendelkezések nem veszik figyelembe egy adott közösség politikai és társadalmi prioritásait? Mi a helyzet, ha a közösség nem nő fel a szabályokhoz? - Samuel Gregg, az Acton Intézet közgazdász kutatója szerint a jelenlegi európai krízis elsősorban erről szól. (Bővebben lásd "Ezért bukott meg a maastrichti szerződés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az 1992-ben elfogadott maastrichti szerződés előírt számos fiskális szabályt, ami egyrészről letette a közös monetáris politika alapjait, másrészről az európai jóléti állam terjeszkedését volt hivatott meggátolni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Európában az emberek elvárják az állami gondoskodást, az állam által nyújtott biztonságot - szemben például Amerikával, ahol ez jóval kevésbé jellemző.
2012. szeptember 04. 07:51
A gatyánk is rámegy a demokráciára?
A jelek szerint vagy lemondunk a demokráciáról, vagy nyakig eladósodunk.
A politikai filozófiai mesterei közül sokan figyelmeztettek a demokrácia veszélyeire, a mostani európai adósságválság pedig különösen élesen mutat rá bizonyos igazságokra. (Bővebben lásd "Adósságválság: a demokrácia természetes velejárója" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Platón attól tartott, hogy demokráciában a vezetők minden elvesznek a gazdagoktól, amit lehet megtartanak maguknak, a többit pedig jóságosan szétosztják a népnek. James Madison, az egyik amerikai alapító atya szerint a demokráciában félő a pénznyomtatás felfutása, az adósságok elinflálása, a vagyon egyenlő felosztása, miközben John Adams, az Egyesült Államok második elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy demokráciában az egyenlőség nevében nagyon megadóztatják majd a gazdagokat, ennek minden hátulütőjével egyetemben…
Az Economist összeállítása szerint a demokrácia mellett szól mindeközben, hogy minden alternatív társadalomszervezési módszer még ennél is rosszabbul teljesített, elég csak a szovjet rendszer bukására gondolni. Na, de akkor mégis mi történik most Európában, és kell-e félteni mindettől a demokratikus berendezkedéseket.
A gond abból adódik, hogy a demokratikus államokban sokszor nagyon túlterjeszkedett eredeti funkcióján az állam – ami most állami újraelosztáson keresztül valósul meg, annak töredékéről folyt a vita az ókori Görögországban, illetbe amikor az imént idézett Madison és Adams megszólaltak. Manapság ugyanis az állam számos anyagi kötelékkel kötődik a polgáraihoz – adót szed, visszaoszt, szolgáltatásokat és termékeket vásárol.
A probléma abból adódik, hogy az állami gondoskodás haszonélvezői sokan vannak, és nagy lobbierőt képviselnek, miközben az adófizetők érdekérvényesítése egyelőre szerény. A költségek azonban csak gyűlnek és idővel magukkal rántják az egész országot – ahogy azt Platón földjén meg is lehet figyelni…
A The Economist szerint a részben mindenképp a demokrácia alapjaiból adódó adósságproblémára két megoldás is létezik: az egyik a görög és az olasz modell, a másik az amerikai. Az első szerint az országokat nem demokratikusan választott vezetőkre kell bízni (Lucas Papademos egykori jegybankért nem választotta meg senki, Mario Monti egykori európai technokrata, akire szintén nem mérettetett meg a választásokon), a másik pedig, hogy a döntéseket egyféle paritásos bizottságban (bipartisan commission) hozzák meg, majd ezt szentesítse a parlament.
A pénzügyek globalizálódásának van egy érdekes folyománya az imént tárgyalt szempontból is: Madisonnak ugyan abban igaza volt, hogy az állam elveheti a gazdagok vagyonát, de a külföldi hitelezőknek mindenképp fizetnie kell.
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Miért szenvednek a magyar cégek?
Kaszálnak a bűnözők
Német népszavazás az EU-ról?
Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok
Vissza az aranyhoz!
Így húznak csőbe a boltok
2012. augusztus 30. 07:51
Kaszálnak a bűnözők
Az európai adósságválság legnagyobb nyertesei az uzsorások, a benzinhamisítók, az adócsalók, azaz a maffia.
A 2006 óta rendőri védelem alatt élő Roberto Saviano több példát is hoz a fenti állítás alátámasztására. Görögországban a banki hitelezés befagyásával felértékelődött az uzsorások szerepe, a Reuters adatai szerint a dél-európai válságállamban ez az iparág évi 5-10 milliárd eurós üzletet jelent. (Bővebben lásd "Bomba üzlet a bűnözés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A kamatláb 60 százalék körüli, de Thessalonikiben heti 15 százalékos kamatokra is volt példa - a haszonélvezők pedig balkáni, illetve kelet-európai bűnbandák. Görögországban a maffia uralja a benzinbizniszt is, hamisított üzemanyagokból évi 3 milliárd euró folyik be illegális számlákra.
2012. augusztus 24. 07:39
Közelít a német összeomlás
Mindenki a németekben bízik, de mi lesz, ha ők is bajba kerülnek?
Németország vagy már recesszióban van, vagy hamarosan abban lesz - legalábbis így látja az egyik legnagyobb független kutatási tanácsadócég, a GaveKal vezetője, Charles Gave (cikkünket lásd a jobb hasábban).
Hitelesen és közérthetően közpénzügyekről és gazdaságról
Utolsó kommentek