Pénzügyi Szemle online blog

A sorsdöntő(nek gondolt) EU-csúcs előtt az aggódó tekintetek Európára szegeződnek, érdemes ugyanakkor fél szemmel az óceán túlpartjára tekinteni, ahol az Egyesült Államok hasonlóan súlyos kérdések megvitatására készül. A tét 800 milliárd dollár.

A tengerentúlon ugyanis év végén lejárnak a Bush-adminisztráció által elindított adókedvezmények, továbbá a kormányzat a 2011. júliusi adósságplafon-emelésért "cserébe" automatikus kiadáscsökkentésre kényszerül. (Bővebben lásd "USA: hamarosan jöhetnek a megszorítások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Összességében 2013-ban megközelítőleg 800 milliárd dolláros - 180 ezer milliárd forint - megszorítás válik esedékessé, ami a GDP mintegy 5 százalékára rúg. Ez a summa bőven meghaladja azt az értéket, amiről az európaiak évek óta vitáznak, ami különösen így, az elnökválasztás előtt néhány hónappal teszi igazán pikánssá a tengerentúli helyzetet.

Sehol sincs megírva, hogy a világgazdaságnak mindig fölfelé kell tartania. Vannak hosszú, akár évtizedekig is elnyúló, lecsúszást hozó időszakok is.

A világ tele van problémákkal, és amint az egyik megoldódik, rögtön előtérbe kerül a következő. A gazdaságpolitikusoknak az elmúlt öt évben szinte minden hónapra jutott egy-egy évtizedek óta nem látott válsághelyzet, amin úrrá kellett lenni.

Ezek során a pénzügyi szaksajtó azt találgatta, hogy ezúttal épp mi lehet a megoldás, vannak azonban olyan időszakok, mikor egészen egyszerűen nincs megoldás, vagy ha van is, az bizonyos okokból megvalósíthatatlan. (Bővebben lásd "Van kiút a válságból?" című cikkünket a jobb oldali hasában)

Miért van az, hogy a spanyol bank- és adósságválságról szóló hírek megtöltik a pénzügyi sajtót, a GDP arányában háromszor akkora japán államadósságról szinte azonban szó sem esik?

Spanyolország, az eurózóna soron következő dominójaként egyszerre küzd súlyos bank- és államadósság válsággal. A GDP-arányos adósságszint idén év végére 80 százalék fölé szökhet, ami a jelenlegi kamatszintek mellett lassan a finanszírozhatatlan kategóriába esik - a spanyol pénzügyminiszter a napokban nyilatkozta, hogy a magas állampapír hozamok miatt az ország gyakorlatilag kiszorult az állampapírpiacról.

Ezzel szemben Japán, melynek adósságrátája bőven 200 százalék feletti, vígan finanszírozza magát, többnyire kevesebb, mint 1 százalékon. (Bővebben lásd "Miért nincs szó japán adósságválságról?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Európa öt éve súlyos válsággal küzd, így nem csoda, ha gyakran találkozunk a "mikor lesz már ennek vége" kezdetű kérdéssel. Egy szomorú tanulsággal bíró tanulmány ugyanakkor rámutat, hogy valószínűleg még sokára.

A Harvard és az NBER kutatóintézet szakemberei (bővebben lásd "Adósságválságok és az eurókrízis" című cikkünket a jobb oldali hasában) megvizsgálták az elmúlt 200 év adósságválságait, hasonlóságok után kutatva a jelen helyzettel. A fejlett világ gazdaságait vizsgálva összesen 26 esetben került sor elhúzódó adósságkrízisre - a tartósan 90 százalék fölötti államadósságokat keresték a szakemberek -, amely időszakok átlagos hossza 23 év volt!

Azaz, ha az elmúlt 200 évben egy fejlett gazdaság államadóssága 90 százalék fölé szökött, akkor átlagosan 23 évnyi kiemelkedően magas adóssággal, lassú gazdasági növekedéssel és válságokkal terhes időszak következett. Az esetek többségében államcsődre, avagy az adósságok átstrukturálására is sor került.

A görög dráma újabb felvonását szemlélve az embernek az az érzése, hogy ezt az előadást látta már valahol: egészen pontosan 11 évvel ezelőtt, a csődöt jelentő Argentínában.

A pénzügyi szaksajtó és a közgazdász társadalom számára most az első számú kérdés az, hogy "mi lesz a görögökkel?", és bár a napokban több posztban is foglalkoztunk a görög eseményekkel, érdemes röviden áttekinteni a kísértetiesen hasonló görög és argentin forgatókönyveket. (Bővebben lásd "Szomorú párhuzam Argentína és Görögország között" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)

Válság előtti hasonlóságok

- A válság előtti években a görögök és az argentinok is messze a lehetőségeik fölötti életszínvonalon éltek, amit nagyrészt nemzetközi hitelekből finanszíroztak.

Reál GDP alakulása Argentínában (szürke vonal) és Görögországban (piros)

Forrás: Voxeu.org

- Az "elkényelmesedő" gazdaságpolitikusok engedték elszállni a költségvetés hiányát, amit az import megugrása, és a külkereskedelmi mérleg masszív hiánya kísért.

- A gazdaságok versenyképessége rohamosan romlott, köszönhetően az emelkedő bérköltségeknek, az elégtelen beruházásoknak és a mesterségesen erősen tartott devizának.