Pénzügyi Szemle online blog

A címlapok roskadoznak az európai megszorításokról és az emelkedő munkanélküliségről szóló szalagcímektől, a "fű alatt" óvatosan takarékoskodó Egyesült Államokról ugyanakkor szinte szó sem esik.

Az igazság ugyanakkor az, hogy az USA-ban az elmúlt három évben közel 600 ezerrel csökkent a közalkalmazottak száma, azaz ha lassan is, de a világ legnagyobb gazdasága is igyekszik szépíteni az idénre 8,0 százalék közelébe várt költségvetési hiányán. A The Wall Street Journal kiszámolta, hogy ha ma ugyanannyian dolgoznának az amerikai államnak, mint 2008 decemberében, akkor nem 8,1, hanem jóval kedvezőbb, akár 7,1 százalék is lehetne a munkanélküliség.

A válság utáni egyensúlyjavítás tehát a tengerentúlon is zajlik, ezt ugyanakkor szinte észrevétlenül, a munkaerőpiaci egyensúlyra ügyelve, különösebb médiavisszhang nélkül teszik.

Európa nagy bajban van, és úgy fest, a jelenlegi megszorító út nem vezet sehova. De mit kellene tennie a politikusoknak? Íme a talpraállás egy lehetséges receptje.

Rövid helyzetértékelés: a lakosság és a vállalatok a válság miatt megtakarítanak, tehát nem fogyasztanak, a kormányok pedig ugyancsak megszorítanak, így nincs aki lendületet adhatna a gazdaságnak. A munkanélküliség megállíthatatlanul emelkedik és küszöbön az újabb recesszió. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebből az ördögi körből egy módon lehet kilépni: az államnak el kell kezdenie költeni, függetlenül attól, hogy az elköltésre szánt pénzt honnan teremti elő. Pontus Rendahl, a University of Cambridge egyetemi tanára rámutat: teljesen mindegy, hogy a kormányzat adóemelésből vagy deficit-felhalmozásból - azaz jövőbeli adóbevételekből - finanszírozza a plusz kiadásokat, a lényeg az, hogy költsön, és állítsa növekvő pályára a gazdaságot.

Egyáltalán nem lehetetlen a görögök vagy a spanyolok kilépése az eurózónából, sőt hosszú távon mind az eurózónának, mind az adott tagországnak előnyére válhat.

Hiába az eddigi intézkedések - megszorítások, EKB 1000 milliárdos hitelprogram, IMF/EU-mentőcsomagok - az eurózóna válsága nem enyhül, sőt a napokban ismét szóba került a bajban lévő periféria tagországok kilépése. Az európai politikusok előszeretettel minősítik ezt a forgatókönyvet lehetetlennek, a valóság azonban mégis az, hogy a történelem során több ízben is előfordult, hogy egy ország kilépett egy vakvágányra futó árfolyamrendszerből. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ed Dolan közgazdász professzor ezen esetek alapján három következtetést von le a valutauniók kapcsán.

Ismét itt egy vészjósló nyilatkozat: Európa öngyilkosságot követ el a megszorításokkal, véli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász.

Kenneth Rogoff, a Harvard professzora és Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász után most egy újabb "nagy név, az ugyancsak Nobel-díjas Joseph Stiglitz hívja fel a figyelmet az európai megszorítások veszélyeire.

Stiglitz hangsúlyozza, hogy a történelem során még soha nem fordult elő, hogy egy nagy ország vagy gazdasági régió megszorításokkal került volna ki egy gazdasági válságból. Az pedig, amit Európa jelenleg folytat, a legrosszabb próbálkozás mind közül. A 27 tagú Európai unió országai ugyanis a válság kezdete óta összesen 450 milliárd euró - 130 000 milliárd forint - értékben jelentettek be megszorítást, ami példátlan a történelem során.

Igaz-e, hogy a politikai bizonytalanság gyorsabb inflációhoz és magasabb államadóssághoz vezet?

Munkácsi Zsuzsa, a Századvég Gazdaságkutató szakembere tanulmányában erre a kérdésre keresi a választ, amely egyértelműnek tűnik: ha egy országban politikai bizonytalanság uralkodik, vagy a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytat, az negatívan hat a makrogazdasági egyensúlyra. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Európát napjainkban nem csak gazdasági, de politikai bizonytalanság is sújtja. Épp a napokban érkezett hír arról, hogy a megszorításokhoz kellő politikai támogatás hiányában lemondásra kényszerül a holland kormány, ami nem jó jel az idén számos parlamenti választást tartó Európa számára.