Pénzügyi Szemle online blog

Az eurózóna szépen lassan kettéválik "jófiúkra" - németek, hollandok -, akik mindent megtesznek a költségvetési hiány lefaragása érdekében, és "rosszfiúkra" - franciák, görögök -, akik nagyon úgy tűnik, hogy nem kérnek a megszorítások politikájából.

Érdekesség ugyanakkor, hogy pont azok kardoskodnak leginkább a költségvetési fegyelem mellett, akik egyébként megtehetnék, hogy költsenek és felpörgessék az eurózóna gazdaságát. Az első számú mintaország ilyen szempontból Hollandia. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Hollandiában április végén kormányválság robban ki, miután elfogyott az újabb megszorításokhoz szükséges politikai támogatás. A kormányfő lemondott, a hitelminősítők pedig kilátásba helyezték az elsőrangú, azaz "AAA" minősítés elvesztését. Az ellenzék ekkor olyat tett, ami még a lemondását frissen bejelentő kormányfőt, Mark Ruttét is meglepte: mégiscsak támogatását adta a csomaghoz, amelyet végrehajtva a tervek szerint jövőre elérhető lesz a bűvös 3,0 százalékos deficitcél.

Európa nagy bajban van, és úgy fest, a jelenlegi megszorító út nem vezet sehova. De mit kellene tennie a politikusoknak? Íme a talpraállás egy lehetséges receptje.

Rövid helyzetértékelés: a lakosság és a vállalatok a válság miatt megtakarítanak, tehát nem fogyasztanak, a kormányok pedig ugyancsak megszorítanak, így nincs aki lendületet adhatna a gazdaságnak. A munkanélküliség megállíthatatlanul emelkedik és küszöbön az újabb recesszió. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebből az ördögi körből egy módon lehet kilépni: az államnak el kell kezdenie költeni, függetlenül attól, hogy az elköltésre szánt pénzt honnan teremti elő. Pontus Rendahl, a University of Cambridge egyetemi tanára rámutat: teljesen mindegy, hogy a kormányzat adóemelésből vagy deficit-felhalmozásból - azaz jövőbeli adóbevételekből - finanszírozza a plusz kiadásokat, a lényeg az, hogy költsön, és állítsa növekvő pályára a gazdaságot.

A 25 éven alattiak közül minden második fiatal hiába keres munkát két európai államban is, miközben Németországban húsz éve nem volt ilyen jó a helyzet.

A számokat szemlélve egyértelmű, hogy valami nagyon nem stimmel Európában, mint ahogyan a grafikonra pillantva az is valószínűsíthető, hogy itt hamarosan robbanásszerű változásnak kell következnie. (Bővebben lásd "Meddig tartható az 50 százalékos munkanélküliségei ráta?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Forrás: Economonitor.com

Az ugyanis minden tekintetben tarthatatlan, hogy egy eurózóna tagországban a fiatalok 50 százaléka munka nélkül maradjon, miközben a politikusok sorozatos megszorításokat kényszerítenek a társadalomra, eközben pedig a megszorítások első számú - sőt talán már egyetlen - pártolójánál, azaz Németországban 20 éves mélypontra esik a munkanélküliség.

Egyáltalán nem lehetetlen a görögök vagy a spanyolok kilépése az eurózónából, sőt hosszú távon mind az eurózónának, mind az adott tagországnak előnyére válhat.

Hiába az eddigi intézkedések - megszorítások, EKB 1000 milliárdos hitelprogram, IMF/EU-mentőcsomagok - az eurózóna válsága nem enyhül, sőt a napokban ismét szóba került a bajban lévő periféria tagországok kilépése. Az európai politikusok előszeretettel minősítik ezt a forgatókönyvet lehetetlennek, a valóság azonban mégis az, hogy a történelem során több ízben is előfordult, hogy egy ország kilépett egy vakvágányra futó árfolyamrendszerből. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ed Dolan közgazdász professzor ezen esetek alapján három következtetést von le a valutauniók kapcsán.

A spanyolokat épp az euró taszíthatja mély gödörbe, a megoldás talán a közös európai államkötvénypiac megteremtése lehetne.

Miről is van szó? A spanyol gazdaság a globális visszaesés és az ingatlanbuborék kidurranását követőn mély recesszióba esett, amire a vállalatok és a háztartások azonnal reagáltak: elkezdték visszafizetni korábban felvett hiteleiket, azaz megtakarítottak. A magánszektor megtakarítása pedig nem jelent mást, mint hogy visszafogják a fogyasztást és a beruházást, ami tovább gyengíti a gazdaságot. (Bővebben lásd "Spanyol válság: megoldást jelenthet a közös eurókötvény" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebben a helyzetben kellene a kormánynak színre lépnie, és különböző élénkítő programokkal életet lehelni a gazdaságba - épp ahogy az amerikaiak csinálták -, erre azonban a spanyoloknál megint csak nem volt lehetőség, miután az állampapírpiac összeomlása megszorításokat kényszerített a kormányra.