Pénzügyi Szemle online blog

Alig telt el néhány hét azóta, hogy az újságok címoldala roskadozott a "Mikor megy csődbe az eurózóna?" típusú címektől. De vajon valóban van ok a pánikra az európai költségvetési hiányokkal és államadósságokkal kapcsolatban?

A kérdés természetesen megosztja a közgazdász társadalmat - ahány ház, annyi vélemény -, mint ahogyan a pénzpiacok és a média is hajlamos felnagyítani a problémákat, nehezítve ezzel a tisztánlátást.

De! A tények azt mutatják, hogy a teljes eurózóna vonatkozásában mind a költségvetési hiány, mind az államadósság esetében van ok az optimizmusra (lásd cikkünket a jobb oldali hasában), a folyamatok ugyanis az időről-időre kirobbanó piaci pánikok ellenére kedvező irányba haladnak.

Görögország előtt két út áll: maradni az eurózónában, követni az IMF/EU által megszabott "megszorító" utat és évekig szenvedni a recessziótól, vagy a 2001-es argentin válság mintájára csődöt jelenteni, kilépni az eurózónából és elindulni egy legalább annyira rögös úton.

Görögország - a várt 25-30 százalékos recesszióval - minden bizonnyal a modern történelem legsúlyosabb gazdasági visszaesését fogja elszenvedni a jelen válság során. Az eddigi csúcstartó Lettország volt 24 százalékkal - ez ugyancsak a 2008-ban kirobbant krízis során jött össze -, illetve Argentína a 2001-es válság során elszenvedett 20 százalékkal.

A kérdésről nyilatkozó európai politikusok többsége szerint kitörne a káosz és a végeláthatatlan gazdasági háború, Bruno S Frey, a University of Zurich professzora szerint ugyanakkor erről szó sincs.


A közgazdász professzor szerint (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) az európai politikusok azért riogatnak a katasztrófa szcenáriókkal, hogy a választókban ne alakulhasson ki alternatív jövőkép egy új európai útról. A politikusok többsége számára ugyanis az eurózóna és az euró csődje nem egy új forgatókönyv kezdetét, hanem vélhetően a pályafutásának végét jelentené.

Az eurózóna bankjai az elmúlt években olyan összegekben fektették pénzüket országuk állampapírjaiba, ami már a stabilitásukat, sőt a teljes európai bankrendszer stabilitását veszélyezteti. Egy európai államcsőd ugyanis az adott ország bankrendszerét is elsöpörné, felbecsülhetetlen károkat okozva ezzel a gazdaságban.

"Kinek kell félnie az államkötvényektől?" - teszi föl a kérdést Silvia Merler és Jean Pisani-Ferry (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban). A Bruegel kutatói szerint a válasz egyértelmű és egyben komoly aggodalmakra is okot ad: a bankoknak.


Az eurózónában ugyanis a válság előtt kialakult, az elmúlt években pedig tovább erősödött az a gyakorlat, mely szerint a bankok komoly összegekben vásároltak országuk állampapírjából. Ez különösen a mediterrán európai országokra volt igaz, Görögországban például 2011-ben a hazai bankok a görög állampapírok 19 százalékát birtokolták, míg Portugáliában ez a szám 22, Spanyolországban 27, Olaszországban pedig 16 százalék volt.

Az európai jegybank teljes átszabása, a bankrendszer strukturális átalakítása, illetve a nemzetállamok végét jelentő fiskális és politikai unió létrehozása - az egyik legbefolyásosabb brüsszeli agytröszt igazgatója szerint ezek közül kell választani, ha nem szeretnénk történelmi emlékké tenni az eurót.

Az eurózóna válságban van, és a válságból való kiút keresése a top-prioritás jelenleg Nyugat-Európában. A témával kapcsolatos cikkek, nyilatkozatok, vélemények sokszínűsége már eddig is arra utalt, hogy nem lesz könnyű megtalálni a felemelkedés útját, de azt azért nyugodt szívvel lehetett remélni, hogy legalább jó irányban folyik a keresgélés. Jean Pisani-Ferry, a Bruegel agytröszt igazgatója Az euróválság és az új lehetetlenségi trilemma cikkében azt állítja (lásd jobb hasáb), hogy ez sajnos nem így van.