Pénzügyi Szemle online blog

Rettentő fontos, hogy Magyarország megfelelő devizatartalékkal rendelkezzen, viszont ha túl sok az euró, azon százmilliárdokat bukhatunk.

Magyarország nem létezhet devizatartalék nélkül, ha nem heverne megfelelő mennyiségű euró a jegybank számláján, akkor az ország pénzügyei szélsebesen összeomlanának, és futhatnák a forintunk után. A válság előtti megközelítőleg 15 milliárd euróról mára 35 milliárd euróra - több mint 10 000 milliárd forint - nőtt a devizatartalékunk, ami egyfelől megnyugtató, másfelől viszont jelentős veszteségforrás, amin akár évi százmilliárdokat is bukhatunk. (Bővebben lásd "A költségvetés kockázatai a következő években" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Két módon is veszíthetünk a túl nagy devizatartalékon. A legkézenfekvőbb és leggyorsabb veszteség abból adódhat, ha a forint erősödik. Igaz ugyan, hogy a jegybanki kimutatásokban nem szerepelnek a napi mozgások, de elméletileg a 35 milliárd eurónyi devizatartalékon akár egy hét alatt bukhatunk 350 milliárd forintot, ha az euró árfolyama 10 forinttal süllyed.

Az az igazi veszély, ha van pénz, de mindenki otthon kuporgatja.

A hírekben a válság alatt gyakran olvashattuk, hogy az európai állampapírpiacok az összeomlás szélére kerültek, a befektetők ugyanis nem voltak hajlandóak megvásárolni a spanyol/olasz államkötvényeket. Az eurózóna bankjai komoly bajba kerültek, mert a bankok nem adtak egymásnak hiteleket, vagy épp a magyar állampapírok és a forint lesiklópályára kerültek, miután a befektetők elfordultak és "kiszáradt a likviditás". (Bővebben lásd Botos Katalin "Egy kis pénzelmélet - pénz versus likviditás" című írását a jobb oldali hasábban)

Elromlott a hangulat és kiszáradt a likviditás? Miközben ugyancsak azt olvassuk, hogy például a magyar bankok ezer milliárd forintos tételben tartanak pénzt a jegybankban, vagy az európai bankok EKB-nál tartott betétei rekord méretűre duzzadtak?

Ha mindenki gyengíteni próbálja az árfolyamot, akkor kitörhet a nagy devizaháború.

Egyik korábbi posztunkban írtunk arról, hogy a saját deviza gyengítése egyértelműen javítja az export versenyképességét. Most egy másik nézőpontból vizsgáljuk meg a kérdést, és bemutatjuk Joseph E. Gagnon, a Peterson Institute kutatóintézet közgazdászának véleményét, aki azt vallja, hogy a világgazdaság jelentős részének kimondottan káros a devizapiaci manipuláció. (Bővebben lásd "Káros vagy hasznos a devizapiaci manipuláció?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A szakember elismeri, hogy ha egy ország manipulálja - mesterségesen gyengíti - a saját devizáját, azzal bővíti devizatartalékait, fellendítheti az exportját, és munkahelyeket teremthet. Csodaszernek tűnik a módszer, de globális szinten semmiképp sem az, a világgazdaság ugyanis egy zárt rendszer, így az egyik ország nyeresége törvényszerűen egy másik ország veszteségeként jelenik meg.

Ha gyengülne a forint, az elméletileg fellendítené az exportot, javítaná a gazdaság versenyképességét, munkahelyeket teremtene. Tényleg ennyire egyszerű lenne?

Jól ismert összefüggés a közgazdaságtanban, mely szerint ha egy ország devizája gyengül, az jót tesz az exportnak. Ez így elsőre talán túl egyszerűnek hangzik, Barry Eichengreen, a Berkeley professzora és Poonam Gupta, az indiai jegybank közgazdásza azonban kimutatta, hogy a pofonegyszerű összefüggés egyértelműen bizonyítható. (Bővebben lásd "Devizaleértékelés hatása az exportszektorra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Sőt, azt is bebizonyították, hogy a gyengülő deviza a szolgáltatások exportjára különösen pozitív hatással bír, azaz ha egy deviza - mondjuk a forint - gyengül, az fellendíti a turizmust, a határokon átívelő pénzügyi, biztosítási vagy épp informatikai szolgáltatásokat. Nem véletlen, hogy a svájci vagy japán jegybank évek óta próbálja gyengíteni a frankot, vagy hogy a szakemberek egy része az euróválság megoldásának egyik kulcsát az euró leértékelődésében látja (fél füllel az ember talán még olyat is hall, hogy Magyarországon sem lenne tragédia egy kis forintgyengülés).

Fölöttébb hasznos lenne, ha meg lehetne adóztatni az offshore bankszámlákra menekített százmilliárdokat. De van egy pár de.

A napokban nagy port kavart a terv, mely szerint a magyar állam 35 százalékos forrásadóval sújtaná a Svájcba vitt vagyonokat. Az első optimista nyilatkozatok után - melyek százmilliárdos adóbevételekről szóltak - ugyanakkor egyértelművé vált, hogy bár valóban rettentő vagyonokról van szó, a külföldre menekített milliárdos pénzek a legnehezebben megadóztatható forintok. (Bővebben lásd "Miként adóztathatók meg az offshore milliárdok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A Tax Justice Network becslései szerint például valahol 20-30 ezer milliárd dollárra - az USA és Japán éves GDP-je - rúghat világszerte a vagyonos magánszemélyek által külföldre menekített pénzösszeg, melynek mintegy harmada bűnözésből, 3-4 százaléka korrupcióból, a fennmaradó 60-65 százaléka pedig szimplán vagyonmenekítésből származik. A kimutatás szerint egyébiránt a három legkedveltebb "menedék bank" a svájci UBS és Credit Suisse, valamint az amerikai Goldman Sachs.