Pénzügyi Szemle online blog

Évek óta tart a közgazdasági vita az Egyesült Államok és Európa (pontosabban a németek) között a helyes válságkezelésről, előbbi tábor a válság alatti élénkítést, utóbbi a megszorítások politikáját tűzte zászlajára. Elképzelhető ugyanakkor, hogy mindenki téved?

Kenneth Rogoff, a Harvard University professzora igyekszik igazságot tenni, a szomorú következtetése azonban az, hogy továbbra sincs közgazdasági ingyen ebéd, és a múlt adósságaiért valakinek valamikor így vagy úgy, de fizetnie kell. (Bővebben lásd "Adósságválságok és az eurókrízis" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az eurózónában gőzerővel folyik a megszorítás, aminek rövid távú negatív hatásai szembetűnőek, elég csak a rekordokat döntő munkanélküliségre, az ismét recesszióba süllyedő gazdaságokra, vagy az egymás után elbukó kormányokra és tüntetésekre gondolni.

Bankot nem mentettünk, mert nem kellett, de amúgy minden válságkezelő intézkedést bevetettünk - az "unortodoxia" azonban mindig kockázatos. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és kollégája elemez.

Magyarország - a bankmentő akciók kivételével - 2008 és 2011 között lényegében a fiskális politika mindegyik, néha száz százalékos fordulatot jelentő lépésével megpróbálkozott, nagy dózisokban, sokkolóan adagolva a beavatkozást - erre a következtetésre jutott az európai válságkezelés megoldásokat összehasonlító elemzésében Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és szegedi kollégája, Halmosi Péter (részletes elemzésüket lásd a jobb hasábban).

A szerzők rámutatnak, hogy az Európai Unióban egyetlen olyan tagállam sincs, amely annyi válságkezelő technikával próbálkozott volna, mint a magyar kormány.

Okos ember a más kárán tanul - tartja az ismert mondás. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem, ahol a gazdaságpolitikusok gyakran akkor cselekszenek a legokosabban, ha egészen egyszerűen körbenéznek, és lemásolják azon országok gazdasági modelljeit, amelyek működnek, és tartózkodnak azoktól, melyek bukáshoz vezettek.

A válság után az vált központi kérdéssé, hogy merre van a kiút, mi lehet a megoldás? Érdemes laza monetáris politikát folytatni, alacsony kamatokat fenntartani és olcsó pénzzel elárasztani a gazdaságot? Megszorítani kell vagy élénkíteni? Le kell-e értékelni a devizát? Nos, Európa a megszorítások útját választotta, ez ugyanakkor több esetben is súlyos áldozatokkal járt. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Nem volt ez másként Lettországban sem, ahol az IMF javaslatára a kormány súlyos megszorításokkal válaszolt a válságra. Az elv logikus: csökkenteni kell a béreket, aminek következtében a vállalatok versenyképessége javul, ezáltal növekszik az export és végső soron a gazdaság is növekvő pályára áll.

Tömegével jönnek a külföldi cégek, ha a kormány csökkenti a vállalati nyereségadót? Hogyan lehet Magyarországra csábítani a külföldi befektetőket? Mi az összefüggés a telefonvonalak száma és egy ország tőkepiaci versenyképessége között? Tények és tévhitek a működő tőke beruházások és a tőkepiaci versenyképesség témakörében.

A napi híradásokban gyakran olvashatjuk, hogy a kormány döntései kedvezően, vagy épp elrettentően hatnak a külföldi befektetők döntéseire. Első hallásra teljesen logikusnak tűnik, hogy az adóemelések vagy az ingadozó forintárfolyam elriasztják a dúsgazdag, és ennek megfelelően munkahelyek százait/ezreit ígérő külföldi óriáscégeket, a valóság ugyanakkor ennél jóval árnyaltabb - legalábbis Katona Klára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint.

A ''Magyarországnak nem az olcsó munkaerővel kell versenyeznie'' című interjúban kifejti (lásd jobb oldali hasáb), hogy az egyes kormányzati döntések valóban kihatnak egy ország GDP-növekedésére és ennek megfelelően hosszú távon befolyásolják a tőkebefektetéseket is, a működő tőke beruházások azonban soha sem az adott évi politikai döntések hatására alakulnak.

A kormányok legnagyobb gazdaságpolitikai feladata a megfelelő kereslet helyreállítása, enélkül ugyanis nincs fenntartható fejlődés és munkahelyteremtés, vagyis nincs esély az államadósságok csökkentésére sem. Lawrence Summers egykori amerikai pénzügyminiszter legalábbis így látja.

Bizalom és kereslet - Lawrence Summers, az Egyesült Államok egykori pénzügyminisztere, a Harvard professzora szerint erre van szükség a gazdaság talpra állításához.