Az adósságválsággal küzdő eurózóna országok számára nem az a megoldás, ha megszabadulnak Németországtól, hanem az, ha takarékoskodnak, a visszafizethetetlen adósságokra pedig csődöt jelentenek.

Az eurózóna hozzon létre közös betétbiztosítási rendszert, ahol minden ország kezességet vállal valamennyi bankbetétért, stabilitást adva ezzel a pénzügyi rendszernek! Nem! – mondják a németek. Az eurózóna bocsásson ki közös állampapírokat, ami hozzájárulna a periféria országok kamatainak csökkenéséhez! Nem! – mondják a németek. Az Európai Központi Bank vágjon kamatot és nyomtasson pénz, életet lehelve ezzel a tetszhalott gazdaságba! Nem – mondják a németek.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Egyre több közgazdász és befektető gondolja úgy, hogy Németország nem vezére az eurózónának, hanem épp ellenkezőleg, kerékkötője a gazdasági közösség evolúciójának. Többen már odáig mennek, hogy egyenesen a németek kilépését javasolják az eurózónából, mondván ezzel lehetőség lenne előrelépni az eurókötvény vagy a bankunió kérdéskörében, továbbá le lehetne értékelni az eurót az új német devizával szemben, ami sokat javítana az eurózóna tagok versenyképességén. (Bővebben lásd "Eurózóna: mit oldana meg a német kilépés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Hans-Werner Sinn, a University of Munich professzora ugyanakkor úgy látja, hogy a német kilépés az utolsó szög lenne az eurózóna koporsójába, amely az olasz politikai bizonytalansággal, a ciprusi bankválsággal, vagy a megállíthatatlan spanyol/görög munkanélküliséggel már amúgy is a szakadék szélére került.

A professzor szerint az eurózóna első számú problémája az, hogy a békeévekben a periféria országok - olasz, spanyol, görög, portugál – az olcsó hitelekből bőven lehetőségeiken felül költekeztek, és a versenyképességük olyan mértékben leromlott, ami hosszú távon fenntarthatatlan. A megoldás ilyen esetben nem az, hogy az eurózóna takarékos országai még több pénzt adnak, hanem az, ha az árak és a bérek olyan mértékben csökkennek, ami visszaállítja a versenyképességet.

Hans-Werner Sinn arra is rámutat, hogy attól, mert Németország kilépne az eurózónából, a spanyol és görög ár- és bércsökkenésnek még meg kellene történnie, a különbség csak annyi lenne, hogy mindez egy - német kilépés utáni - összeomló európai piacon menne végbe.

Egyszerű út tehát nincs az eurózóna bajba jutott országai számára, és attól sem lesz jobb, ha a németeket kipenderítik a soraikból. Annak ugyanakkor a professzor szerint semmi akadálya, hogy a fizetésképtelen országok ténylegesen is csődöt jelentsenek. Úgy látja, hogy véget kell vetni a jelenlegi gyakorlatnak, melynek során a gyakorlatilag csődben lévő országokon keresztül az európai adófizetők pénze spekulánsokhoz és befektetőkhöz vándorol. Aki annak idején rossz lóra tett, és görög vagy portugál állampapírt vásárolt, annak vállalnia kell a következményeket, legyen szó akármekkora veszteségről.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Bűnhődjenek a hazug közgazdászok!

Mindenkinek jól jött a frankhitel

Portugáliának is befellegzett

Nem omlott volna össze a világ, ha…

Fojtogató csapdában a munkanélküliek

A világ legdrágább Excel-hibája