A mai guruk egy olyan világban nőttek fel, ahol mindig minden megoldódott, de a jelek szerint ennek vége.

A német állampapír hozamok soha nem látott mélységekben csökkennek, miközben a német csődkockázati mutató emelkedik – íme egy piaci anomália, aminek a klasszikus közgazdasági logika szerint nem szabadna megtörténnie. Hiszen ha emelkedik a kockázat, nőni kellene a hozamnak. Ahogy ez amúgy más európai államokban, például Görögországban, Spanyolországban, vagy épp Magyarországon történik is. Miképp lehetséges ez? (erről lásd Újra itt a „katasztrófa-közgazdaságtan” című cikkünket a jobboldali hasábban).

Gillian Tett, a Financial Times publicistája szerint erre a jelenségre többféle magyarázat is adható. Lehet, hogy a CDS-piacok nem hatékonyan működnek, és túlárazzák a kockázatokat, vagyis bár a CDS-felár emelkedik, de a kockázat igazából nem nő. Az is egy lehetséges magyarázat, hogy a német és amerikai piacon dolgozó befektetők „önteltek”, és csak idő kérdése, hogy ráébredjenek, mennyi pénzébe is fog kerülni Berlinnek az euró megmentése, ami rögtön a hozamok ugrásszerű emelkedését okozza majd. Az is egy opció, hogy a hozamok azért túl alacsonyak, mert a piac deflációs veszélyt, likviditási csapdahelyzetet, illetve kormányzati beavatkozást áraz.

Ezeken felül is van azonban egy lehetőség, ami abból adódik, hogy a közgazdászok és elemzők mostani generációja elfelejtette, hogy bekövetkezhetnek gazdasági és társadalmi katasztrófa helyzetek. Hogy nem minden oldódik meg mindig. Márpedig ez annak ellenére egy valóságos lehetőség, hogy az utóbbi évtizedekben szinte nem lehetett vele találkozni, legalábbis ami a világ fejlettebb és szerencsésebb felét illeti (Közép-Európa tudna erről mesélni…)

Robert Barro definíciója szerint gazdasági katasztrófáról beszélünk, ha az egy főre eső nemzeti jövedelem egy év alatt legalább 10 százalékkal csökken: ilyenből a 20. században 58-at jegyeztek fel, de 1950 és 2000 között csak kettőt. Ez azt jelenti, hogy a mai befektetők és guruk egy olyan világban nőttek fel, ahol nem kellett valódi gazdasági összeomlással számolni.

Mi köze mindennek a mai helyzethez? Csak annyi, hogy a német hozamoknak a nemfizetési kockázat ellenére bekövetkező csökkenése azt mutatja, hogy a piac kezdi árazni a katasztrófa-forgatókönyveket. Gillian Tett szerint három implikációval mindenképp számolni kell: (1) a kormányok jó eséllyel felülbecsülik a kvantitatív enyhítési politika hozamcsökkentő hatását, (2) a biztos menedékeknek tekintett eszközök iránti kereslet hosszú távon erős maradhat, (3) a pénzügyi tankönyveket ideje lesz újraírni.

A katasztrófamentes évtizedek ugyanis inkább csak kivételnek tekinthetőek, és semmiképp nem a normának.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Hogy lesz így nyugdíjunk?

Olajmilliárdok vagy környezetvédelem?

Kevesebb közalkalmazottat!

Európa: miért kéne összeomlani?

Csodafegyver a svájcifrank-hitel?

Évi 100 milliárd - Kaszálnak a németek