Nem elég, ha a vállalkozók hitelt, kamattámogatást, tőkét vagy bankgaranciát kapnak. Jó cégek, jó termékek és jó környezet kellenek, na meg olyan eladók, pincérek és kereskedők, akiktől öröm vásárolni.

Kétségtelen, hogy a foglalkoztatás szempontjából rendkívül fontosak a kkv-k: a szektor munkahelyet biztosít a versenyszférában dolgozók 70 százalékának és a GDP több mint 50 százalékát állítja elő. Az sem vita tárgya, hogy szükség van a tőke és pénzhiánnyal küzdő kkv-k támogatására, különösen a gazdasági válság kellős közepén. (Bővebben lásd "Állami támogatás a magyar kkv-szektorban: miből mennyi jut?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Rájuk is fér a segítség, a szomorú tény ugyanis az, hogy a hazai kkv-k jövedelemtermelő képessége mindössze egytizede az EU15-ök átlagának, a vállalkozásoknak pedig csupán 20-22 százaléka bankképes, miközben az uniós arány 70-85 százalék. Emellett az sem ad okot az optimizmusra, hogy a lausanne-i székhelyű IMD gazdasági kutatóintézet elemzése szerint az uniós országok közül hazánkban az egyik legalacsonyabb a kkv szektor hatékonysága.

Az állami segítség minden elemére égető szükség van, a hatékonyságnak és a versenyképességnek azonban vannak olyan elemei, melyek nem javíthatók pénzügyi támogatásokkal.

A vállalatok egy része ugyanis nem csak tőkehiánnyal, de tudáshiánnyal is küzd, azaz képtelen jó minőséget versenyképes áron termelni. A nyelvtudás, a szakképzettség, a továbbképzés, az új technológiák megismerése, a piacismeret, (a korrekt piaci magatartás) olyan készségek, melyek megszerzésében az állam csak korlátozottan tud segíteni.

Az oktatás színvonalának emelésével, a jogrend erősítésével, a vállalkozóbarát szabályozói környezett kialakításával természetesen az állam is „besegíthet”, ezek a lépések azonban csakis hosszú távon fejtik ki hatásukat. Jól látszik tehát, hogy bár a pénzügyi támogatás mindenképp komoly segítség, csodaszernek semmiképp sem tekinthető. A magyar kkv-knak a támogatásokkal együtt is hosszú fejlődési úton kell végigmenniük, hogy a gazdaság hatékonyan működő, nemzetközileg is versenyképes részévé tudjanak válni.

És mindemellett ott van a "piac", a "gazdaság", az "eladás" kultúrájának kérdése, amit mintha sokan elfelejtettek volna Magyarországon.  Elég csak arra gondolni, hogy vajon miért kelletlenebbek a magyar pincérek, miért átverősebbek a magyar autószerelők, illetve miért nem mosolyognak annyira a magyar eladók, mint egy kicsit nyugatabbra élő társaik (természetesen tisztelet a kivételnek itthon, és nyilvánvalóan vannak rossz példák nyugaton is...) Márpedig ez nem pénzkérdés, hanem hozzáállás kérdése - és legalább olyan fontos, mint a pénzből megvalósítható fejlesztések...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Kaszálnak a bűnözők

Német népszavazás az EU-ról?

Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok

Vissza az aranyhoz!

Így húznak csőbe a boltok

Mennyi az annyi?