Nem a költségvetéssel van az igazi baj, hanem azzal, hogy túl sokat építkeztek a spanyolok.

Spanyolország 100 milliárd eurós segélycsomagot kért az Európai Uniótól. A híradásokból az kiderül, hogy a bankszektor került bajba (megint), és oda kell a pénz, de vajon mik a valódi, mély okai a spanyol krízisnek? (Az erről szóló "Mi a baj Spanyolországgal" című elemzést lásd a jobb hasábban.)

Spanyolországban magas a munkanélküliség és alacsony a növekedés, ezek a gazdaság bajainak leginkább egyértelmű jelei. A gondok az 1990-es évek végén kezdődtek, amikor egy klasszikus ingatlanpiaci buborék alakult ki az országban. A finanszírozás külföldről érkezett, és amint a tankönyvekben le van írva: ahogy a külső forrásbeáramlás az amerikai jelzálogválság kirobbanása miatt leállt, a lufi kipukkadt, a munkanélküliség az egekbe emelkedett, a pénzügyi rendszer a nagy veszteségek súlya alatt megroppant, mindez pedig a komoly deficitet okozott az államháztartás szintjén is.

A mostani bajok egyik gyökere tehát mindenképp a túlzott ingatlanpiaci felfutás, amúgy épp ahogy a másik nagy európai válságállamban, Írországban. Cinzia Alcidi és Daniel Gros elemzése szerint mind a két fenti államban elkezdődött a gazdaság alkalmazkodása az új helyzethez, de ez a folyamat még nem ért véget. Becslésük szerint Írországban az alkalmazkodás viszonylag gyors volt, de Spanyolországban egyelőre inkább stagnálás látható, azaz a gazdaság nem mozdult el még kellő intenzitással az új egyensúlyi pont irányába.

A szerzők szerint az építőiparnak jobban vissza kellene esnie, ellenkező esetben az alkalmazkodási folyamat évtizedeket vehet igénybe. Jelenleg ugyanis még mindig túlpörgött állapotban van a spanyol építőipar, hiszen a felfutás évtizede után korrigálni kellene, de egyelőre csak a sokéves átlagra esett vissza a beruházási ráta – mindez nem is lenne olyan nagy baj pénzügyi szempontból, ha nem külső forrásból jönne a pénz. Vagyis külső adósságból...

Márpedig a spanyol építőipari aktivitás és a folyó fizetési mérleg egyenlege nagy együttmozgást mutat. A spanyol adósságráta jelenleg 90 százalékos, a külső kitettség pedig hasonló mértékű a göröghöz. A folyó egyenleg továbbra is deficites, az adósság tehát nő, és ha minden így marad, akkor 2016-ra eléri a GDP 100 százalékát.

A piaci finanszírozás a fentieket látva apadt el, és ezért kellett Spanyolországnak az EU-hoz fordulnia. Kérdés, hogy ki lesz a következő...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Nulla százalékos kamatok - ennyire félünk

Ideje lenne magunkhoz térni

Húsz évre elásta magát Európa

Euróválság: így kell ezt csinálni

Szégyen-e, ha kukás vagyok?

Így fog összeomlani az eurózóna