Mivel a gyermekeink fizetik a nyugdíjunkat, és amúgy is egyre kevesebben vagyunk, a gyermekvállalás közügy lett.

Végső soron a nagy gazdasági kérdések a társadalom alapszintjén dőlnek el. Vagyis azon, hogy hányan leszünk egy pár év és évtized múlva, illetve akik ebben az országban élnek, milyen tudással rendelkeznek, és olyan dolgokat állítanak-e elő, amiért mások hajlandóak fizetni. Vagyis kiemelkedő jelentősége van a demográfiának és az oktatásnak (lásd cikkünket a jobb hasábban).

A felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszereken esetében evidens, hogy van jelentősége a demográfiának, hisz ha egyre kevesebb az aktív (járulékfizető) és egyre több a passzív (nyugdíjas), akkor egyre kevesebb nyugdíjat kell szétosztani egyre több ember között, ami a járadék csökkenését jelenti. A demográfiai folyamatoknak azonban a tőkefedezeti rendszerekben is van jelentősége. „Ha magamnak gyűjtöm a pénzt, akkor miért?” – hangzik az első hallásra logikus kérdés.

A válasz pedig az, hogy azért, mert a megtakarításokat is valamilyen eszközben kell tartani, amit úgy lehet a boltban is elkölthető pénzzé tenni, hogy eladom a pénzpiacon. Az eladáshoz pedig vevő kell, aki nyilván a megtakarításait épp öreg napjaira félretevő fiatal lesz - persze, csak ha van belőle elég. Vagyis ha kevés a fiatal, akkor csak nyomott áron lehet eladni a pénzügyi termékeket, vagyis csökken a nyugdíjösszeg.

A demográfiai szálból adódó legfontosabb következtetés az, hogy a gyermekvállalás nem magánügy, hanem közügy. Ez alapjaiban ellentétes a mai mainstream gondolkodással, amely szerint a „hálószobában és a bölcsőnél” nincs keresnivalója az államnak. Márpedig sajnos ez nem így van, a családalapú társadalmak lebontása miatt nagyon is van keresnivalója.

Közgazdasági értelemben ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy mivel a gyermekvállalásnak épp elsősorban a nyugdíjrendszerek miatt nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten is van hasznossága, így ez egy pozitív externália. Márpedig ilyen esetben a „piaci“ hatékonysághoz állami beavatkozás szükséges – azaz úgy lehet társadalmi szinten optimális gyermekszámot elérni, hogy az állam szubvenciókkal vagy egyéb módon növeli a gyermekvállalás anyagi hasznait. Például azzal, hogy a nyugdíjat is ettől teszi függővé…

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Lássunk tisztán nyugdíjügyben!

Ahol túl alacsony a minimálbér

Akik felültek a kínai gyorsvonatra

Nincs rend a fejekben

Ezért lett rémálom a devizahitelekből

Jöhet az újabb csőd?
 _______________________________________________________________