Pénzügyi Szemle online blog

Hogyan süllyedhetett történelmi mélységbe az amerikai, brit vagy japán állampapír hozam, miközben ezek az országok korábban soha nem látott adósságokat halmoztak fel?

Első ránézésre talán kicsit ellentmondásos, hogy miközben egy ország úszik az adósságban - Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán -, a befektetők rekord alacsony hozam mellett hajlandóak megvenni az állampapírokat. Nem úgy lenne logikus, hogy minél nagyobb az adósság, annál kockázatosabb egy ország, és annál magasabb az állampapírok hozama? (Bővebben lásd "Adóssághegy és mégis alacsony kamatok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Logikusnak logikus lenne, ezekben az országokban azonban egy mindenre elszánt jegybank működik, melynek deklarált célja, hogy fenntartható szinten tartsa az állampapírpiaci hozamokat. És minthogy a mai pénzrendszerben egy jegybank annyi papírpénzt nyomtat, amennyit csak akar, a befektetők ezt el is hiszik. Így aztán a befektetők - minthogy a várható lassú gazdasági növekedés miatt az infláció tartósan alacsony lehet - szépen meg is veszik az alacsony hozammal forgó állampapírokat.

A sorsdöntő(nek gondolt) EU-csúcs előtt az aggódó tekintetek Európára szegeződnek, érdemes ugyanakkor fél szemmel az óceán túlpartjára tekinteni, ahol az Egyesült Államok hasonlóan súlyos kérdések megvitatására készül. A tét 800 milliárd dollár.

A tengerentúlon ugyanis év végén lejárnak a Bush-adminisztráció által elindított adókedvezmények, továbbá a kormányzat a 2011. júliusi adósságplafon-emelésért "cserébe" automatikus kiadáscsökkentésre kényszerül. (Bővebben lásd "USA: hamarosan jöhetnek a megszorítások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Összességében 2013-ban megközelítőleg 800 milliárd dolláros - 180 ezer milliárd forint - megszorítás válik esedékessé, ami a GDP mintegy 5 százalékára rúg. Ez a summa bőven meghaladja azt az értéket, amiről az európaiak évek óta vitáznak, ami különösen így, az elnökválasztás előtt néhány hónappal teszi igazán pikánssá a tengerentúli helyzetet.

Sehol sincs megírva, hogy a világgazdaságnak mindig fölfelé kell tartania. Vannak hosszú, akár évtizedekig is elnyúló, lecsúszást hozó időszakok is.

A világ tele van problémákkal, és amint az egyik megoldódik, rögtön előtérbe kerül a következő. A gazdaságpolitikusoknak az elmúlt öt évben szinte minden hónapra jutott egy-egy évtizedek óta nem látott válsághelyzet, amin úrrá kellett lenni.

Ezek során a pénzügyi szaksajtó azt találgatta, hogy ezúttal épp mi lehet a megoldás, vannak azonban olyan időszakok, mikor egészen egyszerűen nincs megoldás, vagy ha van is, az bizonyos okokból megvalósíthatatlan. (Bővebben lásd "Van kiút a válságból?" című cikkünket a jobb oldali hasában)

Miért van az, hogy a spanyol bank- és adósságválságról szóló hírek megtöltik a pénzügyi sajtót, a GDP arányában háromszor akkora japán államadósságról szinte azonban szó sem esik?

Spanyolország, az eurózóna soron következő dominójaként egyszerre küzd súlyos bank- és államadósság válsággal. A GDP-arányos adósságszint idén év végére 80 százalék fölé szökhet, ami a jelenlegi kamatszintek mellett lassan a finanszírozhatatlan kategóriába esik - a spanyol pénzügyminiszter a napokban nyilatkozta, hogy a magas állampapír hozamok miatt az ország gyakorlatilag kiszorult az állampapírpiacról.

Ezzel szemben Japán, melynek adósságrátája bőven 200 százalék feletti, vígan finanszírozza magát, többnyire kevesebb, mint 1 százalékon. (Bővebben lásd "Miért nincs szó japán adósságválságról?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Európa öt éve súlyos válsággal küzd, így nem csoda, ha gyakran találkozunk a "mikor lesz már ennek vége" kezdetű kérdéssel. Egy szomorú tanulsággal bíró tanulmány ugyanakkor rámutat, hogy valószínűleg még sokára.

A Harvard és az NBER kutatóintézet szakemberei (bővebben lásd "Adósságválságok és az eurókrízis" című cikkünket a jobb oldali hasában) megvizsgálták az elmúlt 200 év adósságválságait, hasonlóságok után kutatva a jelen helyzettel. A fejlett világ gazdaságait vizsgálva összesen 26 esetben került sor elhúzódó adósságkrízisre - a tartósan 90 százalék fölötti államadósságokat keresték a szakemberek -, amely időszakok átlagos hossza 23 év volt!

Azaz, ha az elmúlt 200 évben egy fejlett gazdaság államadóssága 90 százalék fölé szökött, akkor átlagosan 23 évnyi kiemelkedően magas adóssággal, lassú gazdasági növekedéssel és válságokkal terhes időszak következett. Az esetek többségében államcsődre, avagy az adósságok átstrukturálására is sor került.