Pénzügyi Szemle online blog

Aki iránt erős a bizalom, az szinte bármit megtehet, függetlenül attól, hogy a Facebookról vagy épp egy jegybankról van szó. Legalábbis egy darabig.

A központi bankok járatlan útra tévedtek a válság alatt, amint szakítottak addigi konzervatív politikájukkal, és a korábbi infláció elleni küzdelem helyett a kötvénypiacok stabilitását igyekeztek fenntartani, a bankrendszert megmenteni, sőt a gazdasági növekedés és a munkanélküliség problémáját megoldani. Mi több, nem csak a célok változtak meg, de az eszközök is, az - időközben 0 százalék közelébe csökkentett - alapkamat mellett ugyanis a fegyvertárban már a százmilliárdos pénznyomtatás, az állampapír vásárlások, sőt az egyéb hitelpapírok vétele is helyet kapott. (Bővebben lásd "Brand-management és a fejlett világ jegybankjai" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Ebben a furcsa küzdelemben elsőre úgy tűnik, hogy a jegybankok győzelmet arattak, hiszen a bankrendszerek stabilak, az állampapírpiacok kitartanak, és a gazdasági növekedés is lassan-lassan beindul. Félő ugyanakkor, hogy a fejlett gazdaságok jegybankjai végül úgy járnak, mint az Apple vagy a Facebook, vagyis a kezdeti sikereket követően végül jön a keserű csalódás - véli Mohamed El-Erian, a mintegy 2000 milliárd dollárt kezelő Pimco befektetési alap vezetője.

Az MNB az elmúlt hónapokban vígan csökkentette az alapkamatot, de könnyen lehet, hogy ennek a boldog időszaknak hamarosan vége szakad.

Az alapkamat május végén a rekord alacsonynak számító 4,5 százalékra csökkent Magyarországon, ami a súlyos adósságterhet cipelő ország számára jókora könnyebbséget jelent. A kamatvágások lehetőségét ugyanakkor elsősorban nem a magyar gazdaság teljesítménye teremtette meg, hanem az, hogy a világban történelmi mélypontokra estek a kamatszintek, amely alacsony értékekhez a magyar alapráta is tudott igazodni. (Bővebben lásd "A fejlett kötvénypiacok hozamemelkedésének következményei" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Ennek a kamat Kánaánnak azonban előbb-utóbb vége lehet, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a folyamat májusban már el is kezdődött. Az amerikai kötvénypiacon ugyanis az irányadónak tekintett 10 éves állampapír hozama május hónapban 1,6 százalékról 2,2 százalékra emelkedett, amely szintre több mint egy éve nem volt példa. A fejlett kötvénypiacokon tapasztalt hozamemelkedés óriási jelentőségű esemény, ami legalább két nagyon fontos kérdést felvet a közeljövőre vonatkozóan.

A következő évtized a gazdaságok helyben járásával és a zombi bankok agóniájával telhet Európában.

Úgy tűnik, hogy Európában ha lassan is, de megoldódnak a problémák, ez ugyanakkor csupán azt jelenti, hogy a teljes gazdasági összeomlást sikerül elkerülni. Ettől függetlenül az eurózóna nem kerülheti el a Japánból már jól ismert forgatókönyvet, és a következő évtizedet minden bizonnyal mind a bankrendszer, mind a teljes gazdaság "zombi-üzemmódban" tölti majd - véli Wolfgang Münchau, a The Financial Times publicistája. (Bővebben lásd "Az összeomlás elmaradt, a kilátások változatlanul borúsak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Ami a bankokat illeti, bár az illetékesek megígérték, hogy jövőre élete hívják az eurózóna bankunióját, ez ugyanakkor szinte biztosan csak látszatintézkedéseket tartalmaz majd. A tőkehiánnyal küzdő bankok központi feltőkésítésére aligha lehet számítani - mint ahogyan az eurókötvény is csak álom marad -, a közös betétbiztosítás sem fog megvalósulni, a központosított felügyeleti rendszertől pedig naivitás lenne csodát várni. A hitelezés ilyen módon továbbra is akadozhat, ami a gazdasági növekedést is hátráltatni fogja.

Arrogánsak, kezelhetetlenek, kapzsik, és ami a legrosszabb, tele vannak pénzzel, amiből a korrupt politikusoknak is bőven jut. A Columbia világhírű professzora botrányt kavart.

A pénzügyi válság kirobbanását követően az ember azt gondolhatta, hogy a pénzügyi szektor jelentős szabályozói szigorra számíthat, mondván mégiscsak ők, vagyis a bakárok vállaltak oroszlánrészt az összeomlásból. Na, hát nem így történt, sőt, a helyzet rosszabb mint azelőtt: a bankár szakma és a bankárok többsége ma már egyenesen orvosi estnek minősíthető - véli Jeffrey Sachs, a Columbia University világhírű professzora, aki sarkos véleményével komoly vihart kavart a pénzügyi berkekben. (Bővebben lásd "Morális megközelítésben a pénzügyi piacokról" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Addig rendben is van, hogy nem ültették le százával a bankárokat, de az, hogy morálisan a Wall Street még mélyebbre süllyedt, mint ahol a válság előtt volt, az már egy kicsit túlzás. Mert mi is történt? Az adófizetők százmilliárdjaiból a szektor nagy részét megmentették, az állások megmaradtak, a pénzpiacok pedig mára szinte teljes mértékben felgyógyultak (a vezető tőzsdeindexek például történelmi magasságba emelkedtek a napokban). A bankszakmából senki sem érzi a világ pénzügyi rendszerének összeomlasztásának súlyát, így nem is meglepő, hogy senki sem gyakorol önmérsékletet.

Hajlandók lennénk 0 százalékos kamaton kölcsön adni a pénzünket az államnak? Összefogni? Egymást segíteni?

Vagy hajlandók lennénk szó nélkül finanszírozni a GDP 200 százalékát is meghaladó államadósságot, és hallgatólagosan azt is vállalni, hogy csakis a legszélsőségesebb esetekben kérjük vissza a pénzünket? Megtennénk, hogy ha külföldön dolgozunk, akkor ingyen és bérmentve jelentést írunk az adott ország vagy vállalat gazdasági sajátosságairól, ezzel is segítve Magyarország felemelkedését? Vállalnánk, hogy minden sérelmünket félretéve összedolgozunk egymással - politikusok, közalkalmazottak, versenyszféra, mindenki… -, és az előttünk lebegő egyetlen cél az, hogy az országunknak jó legyen? (Bővebben lásd "A piac önmagában nem képes megoldani közgazdasági problémákat" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

A kérdéseket hosszan lehetne még sorolni, a válaszok azonban vélhetően ugyanazok lennének, vagyis egy óriási "nem". A történet alapjául szolgáló ország és annak lakói ugyanakkor nem valamely mesekönyv lapjairól származnak, hanem Japánból, az időpont pedig nem egy évezredekkel ezelőtti elvakult társadalmi rendből való, hanem a közelmúltból.