Pénzügyi Szemle online blog

Egyeseknek mosolyra görbül a szája a költségvetési megszorítások bejelentésekor.

Az ember azt hinné, hogy senki nem szeret rosszabbul élni, de ez tévedés, mert mind a közgazdászok, mind a politikusok között számos megszorítás-pártit ("austerians") találni. Na, de mi motiválhatja őket? (Bővebben lásd "Öt jó érv a megszorítások mellett" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Több lehetőség is van:

- Vannak a meggyőződésesek, akik szerint megszorítani jó, mert valóban csak így nyerhető vissza a közpénzügyek egyensúlya, amit az is bizonyít, hogy milyen okos emberek mondják, hogy szükség lenne rá.

Az adósságválsággal küzdő eurózóna országok számára nem az a megoldás, ha megszabadulnak Németországtól, hanem az, ha takarékoskodnak, a visszafizethetetlen adósságokra pedig csődöt jelentenek.

Az eurózóna hozzon létre közös betétbiztosítási rendszert, ahol minden ország kezességet vállal valamennyi bankbetétért, stabilitást adva ezzel a pénzügyi rendszernek! Nem! - mondják a németek. Az eurózóna bocsásson ki közös állampapírokat, ami hozzájárulna a periféria országok kamatainak csökkenéséhez! Nem! - mondják a németek. Az Európai Központi Bank vágjon kamatot és nyomtasson pénz, életet lehelve ezzel a tetszhalott gazdaságba! Nem - mondják a németek.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Egyre több közgazdász és befektető gondolja úgy, hogy Németország nem vezére az eurózónának, hanem épp ellenkezőleg, kerékkötője a gazdasági közösség evolúciójának. Többen már odáig mennek, hogy egyenesen a németek kilépését javasolják az eurózónából, mondván ezzel lehetőség lenne előrelépni az eurókötvény vagy a bankunió kérdéskörében, továbbá le lehetne értékelni az eurót az új német devizával szemben, ami sokat javítana az eurózóna tagok versenyképességén. (Bővebben lásd "Eurózóna: mit oldana meg a német kilépés?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Soros eurókötvényekkel mentené az eurózónát, a németeket pedig válaszút elé állítaná.

Ciprusi bankbetét-mizéria, recesszió, emelkedő munkanélküliség, leszakadás az Egyesült Államoktól… az eurózónában az ember akármerre néz, csak gondot és aggodalmat lát, nem kellene sok ugyanakkor ahhoz, hogy a dolgok alapjaiban megváltozzanak. Soros György szerint például egy kis bátorsággal az időhúzásra berendezkedő németeket rá lehetne venni az optimális megoldásara: a közös eurókötvények kibocsátására. (Bővebben lásd "Eurókötvény és összefogás kell az eurózóna megmentéséhez" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Soros elképzelése szerint az eurózóna tagok a lejáró kötvényeik helyébe az eurózóna által közösen kibocsátott kötvényeket állítanák, mégpedig úgy, hogy 5 éven belül minden eurózóna tagnak el kellene érnie a GDP-arányos 60 százalékos államadósságot. A 60 százalékos határig mindenki bocsáthatna ki eurókötvényt, a határ fölött azonban csakis saját néven kibocsátott állampapírokat lehetne eladni, ami egy jóval drágább finanszírozási forma lenne.

A válság alatt az IMF egyszer már meggondolta magát, és azt javasolta, hogy az európai országok lassítsanak a megszorítások tempóján. Meglehet, hogy ismét tévedett?

A Valutaalap az ezredforduló előtti évtizedekben szilárdan kitartott nézetei mellett, és következetesen azt javasolta a bajba jutott országoknak, hogy adóemelésekkel vagy kiadáscsökkentésekkel tegyék rendbe a költségvetésüket, és állítsák fenntartható pályára az államadósságokat. (Bővebben lásd "Az IMF maradjon meg a válság előtti receptnél" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A jelen válság alatt ugyanakkor megváltozott ez a korábban sziklaszilárdnak gondolt elv. 2008-ban az akkor még Dominique Strauss-Kahn által irányított Valutaalap ugyanis azt javasolta a "költségvetési tartalékkal" rendelkező eurózóna tagoknak, hogy ha van rá lehetőségük, akkor próbálják meg ösztönző programokkal talpra állítani a gazdaságukat. A javaslatot meg is hallgatták például a spanyolok, a szlovénok és a ciprusiak, és költekeztek, aminek hatására egy még súlyosabb pénzügyi válságba kormányozták magukat.

Nem kell rettegni az eurózóna szétesésétől, több mint valószínű, hogy néhány éven belül még meg is köszönnék az érintettek.

Az Egyesült Államok és az eurózóna a múltban a gazdasági teljesítmény tekintetében jellemzően kéz a kézben haladtak, az elmúlt két évben azonban látványosan elváltak egymástól. Az USA folytatta a növekedést, és 2012 negyedik negyedévében reál GDP-je már 2,5 százalékkal haladta meg a 2007-ben felállított csúcsértéket, miközben az eurózóna mutatója éppen ennyivel, azaz 2,5 százalékkal maradt el a válság előtti rekordtól. (Bővebben lásd "Az euró okolható az USA és az eurózóna szétválásáért" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ami ennél is aggasztóbb, az a tendencia: miközben az USA gazdasága szünet nélkül növekszik - az előrejelzések szerint 2013 első negyedévében az évesített ütem akár a 4,0 százalékot is elérhette -, addig az eurózóna gazdasága szenved a recessziótól, amiből az előrejelzések szerint meglehet, hogy egészen az év végéig nem fog kilábalni.