Pénzügyi Szemle online blog

Súlyos kritikával illette a brüsszeli, berlini és frankfurti gazdaságpolitikusokat (bürokratákat) Paul Krugman, a Nobel-díjas közgazdász szerint ők voltak azok, akik mély válságba taszították a görögöket.

Krugman szerint bár az USA gazdasági rendszere távolról sem tökéletes, azért tud viszonylag zavartalanul működni, mert a tengerentúlon egy erős központi kormányzat őrködik, amely gondolkodás nélkül segítségére siet a bajba jutott tagállamoknak - Florida, Texas államok pénzügyi kimentését hozza fel példának a közgazdász.

Ezzel szemben az európai monetáris unióban nincs központi irányítás, a tagállamok vezetői egyéni érdekeik mentén igyekeznek hol erre, hol arra tolni Európa szekerét. (Bővebben lásd "A német arrogancia okozta Görögország válságát" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A "problémás" eurózóna tagországokkal kapcsolatban szinte kivétel nélkül negatív kommenteket olvashatunk, melyek gyakran elkerülhetetlen összeomlást jósolnak. Egy kivétel akad, Írország.

Az ír gazdasággal kapcsolatban még a pletyka szintjén sem merült fel sem az adósság átstrukturálása, sem a kilépés, sem a további mentőakciók szükségessége. A szigetország számára - elkerülendő a hirtelen gazdasági összeomlást - még 2010-ben ítélt meg az EU/IMF páros egy 85 milliárdos hitelkeretet, amely védőháló alatt a jelek szerint sikerült stabilizálni a gazdaságot, és megtalálni a válságból kivezető utat. (A témáról bővebben lásd "Így állnak talpra az írek" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Egy újabb "ír csodáról" azért szó sincs, a szükséges kiigazításokat és reformokat ugyanakkor látványos társadalmi elégedetlenség nélkül sikerült megvalósítani, a bankokat feltőkésítették, miközben a gazdaság versenyképessége, a munkaerőpiac stabilizálódott, a befektetői bizalom pedig visszatért.

Az elmúlt három évben az eurózóna vezetői hangsúlyozták, hogy minden létező eszközt be fognak vetni a fizetési övezet megmentése érdekében, mára azonban világossá vált, hogy a választók - elsősorban a német választók - ezekből az "eszközökből" nem kérnek.

Az eurózóna széthullása egy jól belátható, és jól előre jelezhető folyamat Peter Boone és Simon Johnson szerint, melynek a júniusi görög választás, és az esetleges görög kilépés csupán egy állmása. Az MIT és a Peterson Institute professzorai felvázolják az elkerülhetetlen széthullás forgatókönyvét: a befektetők és a betétesek, érezve a bajt elkezdik kimenekíteni a pénzüket a problémás európai országokból, és az euró milliárdokat a biztonságos Németországba, Hollandiába vagy épp Ausztriába utalják. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

A görög, spanyol vagy épp olasz gazdaság így még mélyebb recesszióba süllyed, a bankok egyensúlya a kiáramló betétek miatt felborul, az állampapírok árfolyama zuhan, a befektetők elpártolnak.

A fő kérdés ma már nem is a görög kilépés vagy a spanyol bankszektor jövője, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán euró.

Az első számú gond ugyanis ma az Európában - ebben többnyire egyetértenek a szakemberek -, hogy nem működhet monetáris unió fiskális és politikai unió nélkül. A jelenlegi formájában az eurózóna nem fenntartható, ez világos, az erősödő pénzpiaci nyomás pedig hamarosan ki fogja kényszeríteni a változást. (Bővebben lásd "Európa: evolúció vagy széthullás?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kérdés az, hogy ez a változás előre mutató lesz-e, azaz a mélyebb európai integráció felé halad, vagy visszafelé mutató lesz, azaz az egyéni országérdekek mentén a széthúzás és szétesés felé terelődik a monetáris unió.

A spanyolokat épp az euró taszíthatja mély gödörbe, a megoldás talán a közös európai államkötvénypiac megteremtése lehetne.

Miről is van szó? A spanyol gazdaság a globális visszaesés és az ingatlanbuborék kidurranását követőn mély recesszióba esett, amire a vállalatok és a háztartások azonnal reagáltak: elkezdték visszafizetni korábban felvett hiteleiket, azaz megtakarítottak. A magánszektor megtakarítása pedig nem jelent mást, mint hogy visszafogják a fogyasztást és a beruházást, ami tovább gyengíti a gazdaságot. (Bővebben lásd "Spanyol válság: megoldást jelenthet a közös eurókötvény" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ebben a helyzetben kellene a kormánynak színre lépnie, és különböző élénkítő programokkal életet lehelni a gazdaságba - épp ahogy az amerikaiak csinálták -, erre azonban a spanyoloknál megint csak nem volt lehetőség, miután az állampapírpiac összeomlása megszorításokat kényszerített a kormányra.