Pénzügyi Szemle online blog

Inkább kergessen egy hatalmas kiéheztetett keresztes pók, mint a hosszú távú munkanélküliség!

Európában több országban is csúcsokat döntöget a munkanélküliség, így logikusan adódik a kérdés: kik vannak előnyben/hátrányban, ha munkahely keresésről van szó.

Rand Ghayad, a Boston Fed közgazdásza elvégzett egy érdekes kísérletet, melynek keretében több ezer önéletrajzot küldött szét frissen meghirdetett álláshirdetésekre, amely önéletrajzok kitalált munkanélküli jelentkezők adatait tartalmazták. Ugyanarra a hirdetésre több jelentkezést is beküldött, melyek között többnyire egy-egy lényeges pontban voltak különbségek, úgymint a tapasztalat, a képzettség, az életkor, és ami a legfontosabb, a munkanélküliként töltött idő tekintetében. (Bővebben lásd "Küzdeni kell a hosszú távú munkanélküliség ellen!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Interjúra behívás valószínűsége a munkanélküliség időtartamának függvényében

A legnagyobb szelektáló tényező ugyanis nem az iskolai végzettség vagy a korábbi munkatapasztalat volt, hanem az, hogy a jelentkező mennyi ideje küszködött a munkanélküliséggel. A fenti grafikonról kiválóan látszik - a grafikon egy egyszerűsített változata az eredetinek -, hogy a rövid ideje munkanélküli jelentkezők mintegy 16 százalékát hívták be interjúra - "callback rate" a grafikonon -, míg ez az arány a hosszú távú, azaz legalább hat hónapja munkanélküli jelentkezők esetében már csak 3 százalék körüli volt.

Az európai bankokat le kell korlátozni, kisebb pénzintézetek kellenek, kevesebb kockázat, kevesebb spekuláció.

Tulajdonképpen kész csoda, hogy a pénzügyi válságot ennyivel megúszta Európa, tekintettel arra, hogy milyen elképesztő kockázatot vállaltak a kontinens pénzintézetei. Az európai bankrendszer eszközeinek értéke ugyanis 2001 és 2011 között közel duplájára emelkedett, és elérte a 45 000 milliárd eurót, ami az Európai Unió GDP-jének már 370 százalékára (!) rúgott. (Bővebben lásd "Banki tevékenységek szétválasztása Európában" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ekkora összegnél már egy egészen aprócska veszteség is hatalmas összegeket emészthet fel, a 45 000 milliárd eurós banki mérlegen elszenvedett, mindössze 1 százalékos bukó is 450 milliárd eurós mínuszt jelent. És a válság alatt a bankok nem 1 százalékot veszítettek, hanem jóval többet, nem is csoda, hogy az európai adófizetőknek 2008 és 2011 között 4500 milliárd euróval kellett kisegíteniük a kontinens bankjait…

A német lakosság az egyik legszegényebb az eurózónában, felháborító hogy ők mentik a dúsgazdag délieket. Igaz vagy hamis?

Érdekes elemzést tett közzé a napokban az Európai Központi Bank, melynek adataiból a szaksajtó azt a következtetést vonta le, hogy a német háztartások az egyik legszegényebbek az eurózónában, ami alapján igazságtalan és felháborító, hogy a szegény németek segítik ki a gazdag délieket. Az alábbi grafikon ezt az eurózónán belüli egyenlőtlenséget mutatja, amire pillantva - első ránézésre legalábbis - valóban kinyílhat a bicska a német zsebekben. (Bővebben lásd "A szegény német háztartások és a görögmentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Medián háztartások nettó vagyona (1000 euró)

(A medián, vagy más néven középső érték, az az érték, amely a sorba rendezett adatokat két egyenlő részre osztja. A medián nem az átlagot mutatja, tehát nem azt, hogy mondjuk 5 embernek mennyi az átlagos vagyona, hanem hogy mennyi a középső, azaz harmadik ember vagyona.)

A grafikon a medián háztartások vagyonát mutatja az eurózónában, és valóban megdöbbentő, hogy míg ez a szám a németeknél alig több, mint 50 000 euró, addig a kimentett görögöknél ennek kétszerese. És akkor még nem is beszéltünk a 170-180 ezer eurós spanyol és olasz vagyonokról…

Soros eurókötvényekkel mentené az eurózónát, a németeket pedig válaszút elé állítaná.

Ciprusi bankbetét-mizéria, recesszió, emelkedő munkanélküliség, leszakadás az Egyesült Államoktól… az eurózónában az ember akármerre néz, csak gondot és aggodalmat lát, nem kellene sok ugyanakkor ahhoz, hogy a dolgok alapjaiban megváltozzanak. Soros György szerint például egy kis bátorsággal az időhúzásra berendezkedő németeket rá lehetne venni az optimális megoldásara: a közös eurókötvények kibocsátására. (Bővebben lásd "Eurókötvény és összefogás kell az eurózóna megmentéséhez" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Soros elképzelése szerint az eurózóna tagok a lejáró kötvényeik helyébe az eurózóna által közösen kibocsátott kötvényeket állítanák, mégpedig úgy, hogy 5 éven belül minden eurózóna tagnak el kellene érnie a GDP-arányos 60 százalékos államadósságot. A 60 százalékos határig mindenki bocsáthatna ki eurókötvényt, a határ fölött azonban csakis saját néven kibocsátott állampapírokat lehetne eladni, ami egy jóval drágább finanszírozási forma lenne.

A válság alatt az IMF egyszer már meggondolta magát, és azt javasolta, hogy az európai országok lassítsanak a megszorítások tempóján. Meglehet, hogy ismét tévedett?

A Valutaalap az ezredforduló előtti évtizedekben szilárdan kitartott nézetei mellett, és következetesen azt javasolta a bajba jutott országoknak, hogy adóemelésekkel vagy kiadáscsökkentésekkel tegyék rendbe a költségvetésüket, és állítsák fenntartható pályára az államadósságokat. (Bővebben lásd "Az IMF maradjon meg a válság előtti receptnél" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

A jelen válság alatt ugyanakkor megváltozott ez a korábban sziklaszilárdnak gondolt elv. 2008-ban az akkor még Dominique Strauss-Kahn által irányított Valutaalap ugyanis azt javasolta a "költségvetési tartalékkal" rendelkező eurózóna tagoknak, hogy ha van rá lehetőségük, akkor próbálják meg ösztönző programokkal talpra állítani a gazdaságukat. A javaslatot meg is hallgatták például a spanyolok, a szlovénok és a ciprusiak, és költekeztek, aminek hatására egy még súlyosabb pénzügyi válságba kormányozták magukat.