Pénzügyi Szemle online blog

Így utólag teljesen egyértelműnek tűnik, hogy miért tört ki, és miért vált ilyen pusztítóvá a pénzügyi válság. Kérdésként felmerül, hogy akkor előre miért nem lehetett sejteni a bajt, és miért nem lehetet megtenni a szükséges lépéseket.

A kérdésfelvetés természetesen jókora naivitást tükröz, különösen annak fényében, hogy az elmúlt bő 200 évben mintegy 250 esetben került sor államcsődre a világ valamely országában. Csak az Egyesült Államokban az 1982-1992 közötti évtizedben 2270 bank ment csődbe. A számokból is világosan látszik, hogy az emberiség valahogy nem akar tanulni a hibákból, és hiába a modern technológia, a szuperszámítógépek, az internet, a Nobel-díjas közgazdászok, a válságok időről-időre padlóra küldik a gazdaságokat. (Bővebben lásd "A Nobel-díjas közgazdász sem tévedhetetlen" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jó hír az, hogy eddig egyetlen válság sem hozott "világvégét", a rossz hír az, hogy a jövőben sem fogjuk tudni megakadályozni a krízisek kirobbanását.

Lehet vitázni a felelősségről, de egy biztos: a bankok olyanoknak is adtak hitelt, akiknek nem szabadott volna.

Magyarország legnagyobb gazdaságpolitikai problémája a magas devizaadósság, illetve az ebből adódó pénzügyi bizonytalanság. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi abban a baj, ha egyesek hitelt vesznek fel, illetve miért okoz szinte nemzeti tragédiát, ha ezt nem tudják visszafizetni. A válasz: azért, mert nagyon sokan vannak, a gond pedig az, hogy sokan közülük már a hitelfelvételkor sem voltak hitelképesek (lásd "Gazdasági törvények, jogi szabályozás" című cikkünket a jobb hasábban).

Egy 19. századi magyar jogszabály felmelegítése enyhíthetne a svájci frank miatt szenvedő önkormányzatok bajain.

A magyar önkormányzatok is úsznak az adósságban, egyre komolyabbak a fizetési fesztültségek. Pedig csak egy százéves magyar jogszabályt kellene leporolni (erről szóló cikkünket lásd a jobb hasábban, "Régi-új ötlet az önkormányzatok hosszú lejáratú finanszírozására" címmel).

Magyarországon az önkormányzatok adósságállománya nagyjából 1000-1200 milliárd forint. Azért csak "nagyjából", mert a jelenleg érvényes államszámviteli rendszer nem képes megmondani, hogy pontosan mekkora ez az összeg.

A gazdasági válság 2008-as kirobbanását megelőző években a hitelállományok olyan mértékben bővültek Európában és Magyarországon, hogy csak idő kérdése volt az összeomlás. Az európai gazdaságpolitikusok a jövőben figyelemmel kísérik a hasonló "túlkapásokat" és időben figyelmeztetnek a veszélyre.

Európában létrejön egy "válságfigyelő mechanizmus", melynek keretében az Európai Bizottság szakemberei 10 gazdasági mutatót vizsgálnak majd, feltűnő egyensúlytalanságok után kutatva (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban). Minthogy minden válságnak vannak jól látható előjelei, ezek pedig tükröződnek a főbb makrogazdasági mutatókon, a gazdaságpolitikusok a jövőben felkészülhetnek majd a krízisekre, és megtehetik a szükséges lépéseket, hogy elejét vegyék a 2008-ashoz hasonló összeomlásoknak. Legalábbis elméletileg…

Lehetséges lett volna előre jelezni a gazdasági válságot? Felkészülhettünk volna a krízisre? Egyes vélemények szerint voltak jelek, a korábban bombaerős forint és a két kézzel szórt banki hitelek ugyanis előre jelezték a bajt.
Az elmúlt 40 év gazdasági válságait vizsgálva Pierre-Olivier Gourinchas és Maurice Obstfeld a Voxeu.org hasábjain közölt tanulmányukban (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) arra a következtetésre jutnak, hogy a válságok hasonló előzményekkel bírnak, a két leggyakoribb előzmény pedig az adott ország devizájának felértékelődése, és a banki hitelezés felpörgése.