Nem csak azért sétáltunk a devizahitelek csapdájába, mert nem számoltunk, hanem azért is, mert jól esett.

Nem tudunk bánni a pénzzel - Magyarország jelenkori problémáinak egy jelentős része (devizahitelezés) erre vezethető vissza. Logikus válasznak tűnik, hogy ez abból adódik, hogy nincsenek meg a szükséges ismereteink, de ne felejtsük el: döntéseinkben legalább annyira fontosak az érzelmek, mint az ész. (Bővebben lásd "Mindennapi érzelmeink és pénzügyeink" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Márpedig a pénzügyek sem mentesek az érzelmektől - sőt! A pénzhez pozitív és negatív érzelmek is kapcsolódhatnak. Hisz a pénz függetlenség, különlegesség, és kulcs, aminek segítségével a vágyott csoportok és társaságok tagjaivá válhatunk, de megtestesítheti a gonoszt is, a pénz ugyanis kapzsiság, önzés, anyagiasság és felületesség is lehet egyesek szemében.

A pénzköltés sem tisztán racionális döntés, sokszor „tudattalan emocionális erők" határozzák meg mire mennyit adunk ki és miképp. Mindennapi tapasztalataink is alátámasztják, hogy egyértelmű kapcsolat van a pénz használata és az érzelmi intelligencia (EQ) között. Ez utóbbi az a kognitív képesség, amely az érzelmek azonosítására, irányítására és kontrolljára vonatkozik. A magasabb EQ-val rendelkező egyének kevésbé értékelik a pénzt, mint olyan eszközt, amely hatalmat, státuszt és presztízst hordoz, szemben az alacsonyabb EQ-val bíró fogyasztókkal. Aki pénzorientált, az inkább a munkájára összpontosít, és kevésbé érdeklődik környezetük iránt. Mindebből nem kell különösebben messzemenő következtetéseket levonni, de azt jól mutatja, hogy a megfelelő szintű érzelmi kontroll képessége fontos a pénz adekvát és optimális használatához.

Egyes kutatók odáig mennek, hogy szerintük a pénzt olyan eszköznek érdemes tekinteni, amely a drogokhoz hasonló hatásokat képes okozni a fogyasztókban. A pénz intenzív „jutalmazásos" élményeket generál az emberi szervezetben: azaz a pénz felhalmozása és elköltése pozitív hatásokat okoz az egyén szervezetében.

Könnyen belátható és elfogadható, hogy a materiális irányultság és a pénzzel kapcsolatos attitűd számos formában összekapcsolódnak. Az erős materiális irányultság jellemzően együtt jár a pénzzel kapcsolatos pozitív attitűdökkel: az ilyen fogyasztók szeretnek költeni, kevésbé képesek megtakarítani, a pénzt pedig olyan eszköznek tekintik, amellyel kedvező benyomást kelthetnek másokban. Az is jellemző, hogy a magasabb anyagi jóllétben élő fogyasztók inkább kihangsúlyozzák a pénz szociális aspektusait, mint a szegényebb fogyasztók, vagyis nem úgy viszonyulunk a pénzhez, ha van, mint ha nincs.

A felmérések szerint a magyarokban erős a birtoklás-vágy, még akkor is, ha a megfelelő fedezet nem áll rendelkezésükre. A hitelek és kölcsönök elterjedése azt mutatja, hogy a kívánatos termékek birtoklása gyakran fontosabb, mint pénzügyi helyzetünk pontos felmérése és a fogyasztás ahhoz való igazítása. Az is látható, hogy Magyarországon a tulajdont egyre inkább a szociális befolyás és hatalom szimbólumaként értékelik, amiért érdemes versengeni - a világképünk tehát elég pénz-centrikus és anyagias.

Mindez arra utal, hogy a fogyasztói szocializáció során a pénzzel kapcsolatos ismereteket és attitűdöket is el kell sajátítanunk. Nem csak tényszerű ismeretekre van szükség a pénzzel kapcsolatban, hanem meg kell tanulni azt is, hogy miképp tudjuk kordában tartani azon érzelmeinket, amelyek rossz pénzügyi döntésekre sarkallhatnak minket.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

A kicsi bank a jó bank?

A külföldre települők felforgatják az EU-t

Csak az ATM ki ne ürüljön!

Adócsökkentésben világelsők vagyunk

Beletörik a magyarok bicskája a pénzügyekbe

Kell-e nekünk magyar Tesco?