Lehetséges lett volna előre jelezni a gazdasági válságot? Felkészülhettünk volna a krízisre? Egyes vélemények szerint voltak jelek, a korábban bombaerős forint és a két kézzel szórt banki hitelek ugyanis előre jelezték a bajt.
Az elmúlt 40 év gazdasági válságait vizsgálva Pierre-Olivier Gourinchas és Maurice Obstfeld a Voxeu.org hasábjain közölt tanulmányukban (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) arra a következtetésre jutnak, hogy a válságok hasonló előzményekkel bírnak, a két leggyakoribb előzmény pedig az adott ország devizájának felértékelődése, és a banki hitelezés felpörgése.

Ha tehát a múltban egy ország devizája látványosan megerősödött, sőt már egy olyan szintet ért el, amit a közgazdászok is hitetlenkedve fogadtak, a bankok pedig korábban soka nem látott mértékben öntötték az új hiteleket, akkor az esetek többségében összeomlás és mély válság következett.

Magyarország vonatkozásában mindez tökéletesen beigazolódott. Emlékezzünk csak vissza, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlás előtt, egészen pontosan 2008 nyarán hogyan erősödött „elképzelhetetlen” szintre a forint – az euró árfolyam 230 alatt, a svájci frank jegyzése 140 alatt is járt -, és arra az elképesztő hitelezési lázra, melyben azokban a hónapokban égett az ország.

Érdekes kérdés, hogy ha a történelmi tapasztalatok alapján ennyire világosan látszik, hogy a deviza látványos erősödése és az „őrült” hitelfelvétel majd’ minden esetben összeomláshoz vezet, akkor a közgazdászok, politikusok, bankvezérek vajon miért nem tettek semmit, hogy a bajt megakadályozzák?

A válasz vélhetően az emberi kapzsiságban keresendő, hiszen ki akarná behúzni a kéziféket, amikor a szekér korábban soha nem látott sebességgel halad? A kétkedőket ilyenkor csöndre intik, a figyelmeztető szavakat pedig elnyomja diadalünnep hangja.

Bár a Berkeleyn tanító Pierre-Olivier Gourinchas és az egyetem sztárprofesszora, Maurice Obstfeld a békeidőkre jellemző higgadtsággal vázolja föl, hogy mely tényezők együttállása jelzi előre a válságot, sőt még tanácsot is adnak a gazdaságpolitikusoknak, hogy miként járjanak el hasonló helyzetben, az emberben mégis fölmerül a kérdés: ha az eddigi válságokat nem sikerült megelőzni, akkor miért sikerülne legközelebb?