Pénzügyi Szemle online blog

Okos ember a más kárán tanul - tartja az ismert mondás. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem, ahol a gazdaságpolitikusok gyakran akkor cselekszenek a legokosabban, ha egészen egyszerűen körbenéznek, és lemásolják azon országok gazdasági modelljeit, amelyek működnek, és tartózkodnak azoktól, melyek bukáshoz vezettek.

A válság után az vált központi kérdéssé, hogy merre van a kiút, mi lehet a megoldás? Érdemes laza monetáris politikát folytatni, alacsony kamatokat fenntartani és olcsó pénzzel elárasztani a gazdaságot? Megszorítani kell vagy élénkíteni? Le kell-e értékelni a devizát? Nos, Európa a megszorítások útját választotta, ez ugyanakkor több esetben is súlyos áldozatokkal járt. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)

Nem volt ez másként Lettországban sem, ahol az IMF javaslatára a kormány súlyos megszorításokkal válaszolt a válságra. Az elv logikus: csökkenteni kell a béreket, aminek következtében a vállalatok versenyképessége javul, ezáltal növekszik az export és végső soron a gazdaság is növekvő pályára áll.

Megbuktak-e a közgazdászok és megbukott-e a modern közgazdaságtan, miután elmulasztotta előre jelezni a válságot? "Békeidőben", vagy a krízisek alatt érdemes hallgatni a szakértőkre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ blogjában Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász.

Nem hibáztathatók a közgazdászok azért, mert nem látták előre a válság kirobbanásának pontos dátumát, vagy mert nem jósolták meg a Lehman Brothers bukását. Azért viszont hibásak, hogy nem figyelmeztettek az egyensúlytalanságokra, például az ingatlanárak elszabadulására, a bankok túlzott spekulációira, vagy a felduzzadt hitelállományok veszélyeire - írja Krugman. (Bővebben lásd "Megbuktak a közgazdászok, megbukott a közgazdaságtan?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az I. világháború előtt még politikailag súlytalan Egyesült Államok többek között azzal alapozta meg felemelkedését, hogy finanszírozta a háborúban álló Európa adósságait. A feltörekvő országok előtt most megnyílhat ugyanez az esély: ha az eurózóna megmentésében részt vennének, az ugrásszerűen növelhetné politikai és gazdasági befolyásukat.

Egy mondás szerint egy országot két módon lehet térdre kényszeríteni: karddal vagy adóssággal. Utóbbi Európát a szakadék szélére sodorta, és könnyen elképzelhető, hogy aki a túléléshez szükséges pénzt adja, az szabja majd a feltételeket a soron következő évtizedekben (bővebben lásd "Feltörekvő országok: az IMF feltőkésítése lehet az ugródeszka" című cikkünket a jobb hasábban).

Nagyon nem mindegy, melyik közgazdász-csapatnak hisznek a politikusok, a javasolt kúrák ugyanis teljesen eltérnek egymástól, és mindenki csak tippelhet, melyik a helyes.

A közgazdászok mindig hajlamosak voltak egymás tantételeit totális tévedésnek minősíteni, de olyat már rég lehetett látni, amit manapság. A világ nagy gazdasági centrumai ugyanis mind évtizedek óta nem tapasztalt nehézségekkel állnak szemben, a szakértők pedig egymással teljesen ellentétes recepteket javasolnak ezek leküzdésére (ezzel kapcsolatos cikkünket lásd a jobb hasábban).

Olyan kardinális kérdésekben nincs egyetértés, mint hogy megszorítani, vagy épp ellenkezőleg, élénkíteni kell a kormányoknak? Hogy meddig maradjanak fenn az alacsony alapkamatok? Hogy érdemes-e együtt tartani az eurózónát, vagy sem? Vagy egy nagyon konkrét esetet kiemelve: hogy Görögországnak maradnia kell-e az eurótérségben, vagy elhagynia azt?

Alig telt el néhány hét azóta, hogy az újságok címoldala roskadozott a "Mikor megy csődbe az eurózóna?" típusú címektől. De vajon valóban van ok a pánikra az európai költségvetési hiányokkal és államadósságokkal kapcsolatban?

A kérdés természetesen megosztja a közgazdász társadalmat - ahány ház, annyi vélemény -, mint ahogyan a pénzpiacok és a média is hajlamos felnagyítani a problémákat, nehezítve ezzel a tisztánlátást.

De! A tények azt mutatják, hogy a teljes eurózóna vonatkozásában mind a költségvetési hiány, mind az államadósság esetében van ok az optimizmusra (lásd cikkünket a jobb oldali hasában), a folyamatok ugyanis az időről-időre kirobbanó piaci pánikok ellenére kedvező irányba haladnak.