Pénzügyi Szemle online blog

Görögország előtt két út áll: maradni az eurózónában, követni az IMF/EU által megszabott "megszorító" utat és évekig szenvedni a recessziótól, vagy a 2001-es argentin válság mintájára csődöt jelenteni, kilépni az eurózónából és elindulni egy legalább annyira rögös úton.

Görögország - a várt 25-30 százalékos recesszióval - minden bizonnyal a modern történelem legsúlyosabb gazdasági visszaesését fogja elszenvedni a jelen válság során. Az eddigi csúcstartó Lettország volt 24 százalékkal - ez ugyancsak a 2008-ban kirobbant krízis során jött össze -, illetve Argentína a 2001-es válság során elszenvedett 20 százalékkal.

Nobel-djías közgazdász pár soros összegzése arról, hogy miért nincs sok oka mosolyogni a válságban levő euró-országoknak.

Görögországban és az eurózóna többi, nehéz helyzetben levő államában nem nagyon vannak jó válaszok a jelenlegi helyzetre - legalábbis Paul Krugman, Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint. Egyre gyakrabban felmerül az is, hogy az eurózóna jelenlegi formájában meg sem marad (ennek hatásait is többféleképp látják, lásd Európa: gazdasági káosz, vagy fejlődés? című cikkünket a jobb hasábban)

Európa nem tanult a múltból, és félő, hogy súlyos hibát követ el, mikor fokozott költségvetési szigort kényszerít a tagországokra. Az eredmény évekig tartó stagnálás, recesszió, gazdasági depresszió lehet.

A világban 60-80 évente kirobban egy válság, amely más, mint a többi. Mélyebb, súlyosabb, megrázóbb. Ezeknek a válságoknak a közös ismérve, hogy előttük évekig/évtizedekig tartó hitelboom zajlott, melynek köszönhetően a gazdaságok stabilan nőttek, a részvény- és ingatlanárak a magasba tartottak, a magánszektor pedig - lakosság és vállalatok - egyre bővülő hitelállományokat épített föl, és költött el. A folyamat végén a gazdaságokban már túl sok a hitel, túl magasak az ingatlan- és részvényárak. A "lufi" elkerülhetetlenül kidurran, maga alá temetve a korábban nyakig eladósodott vállalatokat és háztartásokat.

Az eurózóna bankjai az elmúlt években olyan összegekben fektették pénzüket országuk állampapírjaiba, ami már a stabilitásukat, sőt a teljes európai bankrendszer stabilitását veszélyezteti. Egy európai államcsőd ugyanis az adott ország bankrendszerét is elsöpörné, felbecsülhetetlen károkat okozva ezzel a gazdaságban.

"Kinek kell félnie az államkötvényektől?" - teszi föl a kérdést Silvia Merler és Jean Pisani-Ferry (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban). A Bruegel kutatói szerint a válasz egyértelmű és egyben komoly aggodalmakra is okot ad: a bankoknak.


Az eurózónában ugyanis a válság előtt kialakult, az elmúlt években pedig tovább erősödött az a gyakorlat, mely szerint a bankok komoly összegekben vásároltak országuk állampapírjából. Ez különösen a mediterrán európai országokra volt igaz, Görögországban például 2011-ben a hazai bankok a görög állampapírok 19 százalékát birtokolták, míg Portugáliában ez a szám 22, Spanyolországban 27, Olaszországban pedig 16 százalék volt.

Lehetséges lett volna előre jelezni a gazdasági válságot? Felkészülhettünk volna a krízisre? Egyes vélemények szerint voltak jelek, a korábban bombaerős forint és a két kézzel szórt banki hitelek ugyanis előre jelezték a bajt.
Az elmúlt 40 év gazdasági válságait vizsgálva Pierre-Olivier Gourinchas és Maurice Obstfeld a Voxeu.org hasábjain közölt tanulmányukban (lásd cikkünket a jobb oldali hasábban) arra a következtetésre jutnak, hogy a válságok hasonló előzményekkel bírnak, a két leggyakoribb előzmény pedig az adott ország devizájának felértékelődése, és a banki hitelezés felpörgése.