Minden tizedik magyar tartós fogyatékkal vagy betegséggel él, és mint ilyen gyakorlatilag semmi esélye munkát találni. Pedig enélkül nem nagyon van kiút a válságból.

Magyarországon a rendszerváltozás idején az állások tömeges megszüntetésekor egyfajta társadalmi konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy aki elvesztette a munkáját és nincs sok esélye máshol elhelyezkedni, azt leszázalékolta az orvos. A meg nem erősített legendák szerint a társadalmi, politikai, gazdasági váltásba valóban belerokkant tömegeken felül ez is szerepet játszott abban, hogy a sok százezer rokkantnyugdíjas országa lettünk (lásd erről szóló "Rokkantság, munkanélküliség, foglalkoztatás" című írásunkat a jobb hasábban).

Több mint két évtizeddel vagyunk a rendszerváltás után, a helyzet azonban még mindig elkeserítő: vagy azért, mert nagyon rossz a lakosság fizikai-mentális állapota, vagy azért, mert még mindig sokan így reagálnak (reagálhatnak) az állástalanságra.

Íme, pár riasztó adat:

-  tartós fogyatékkal vagy betegséggel él 938 ezer magyar állampolgár, azaz a lakosság nagyjából tizede;

-  a munkaképes korúak 12 százaléka részesül Magyarországon rokkantsági ellátásban, miközben az OECD országaiban az átlag ennek fele;

-  a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rátája csupán 12 százalékos, miközben Svédországban például 74 százalékos;

-  a rokkantnyugdíjasok közel fele nem érte még el a nyugdíjkorhatárt;

-  rokkantsági nyugdíjra és rehabilitációs járadékra évi több mint 650 milliárd forintot költ a magyar állam.

A magyar gazdaságpolitika egyik deklarált célja a rokkantnyugdíjasok „megszűrése”, azaz azok detektálása és a munkaerőpiacra való visszaterelése, akik nem jogosultak ezekre az ellátásokra. Az adatok szerint mintegy 300 ezren vannak azok, akik esetében elvileg felmerülhet az újabb munkavállalás, de természetesen nem szabad elfelejteni, hogy ez nem csak egészségügyi kérdés: a rendszeres munkából évek óta kivont ember nem tud egyik napról visszailleszkedni, főleg nem egy olyan nehéz makrogazdasági helyzetben, mint amiben Magyarország jelenleg van.

Márpedig a foglalkoztatási és gazdasági krízisből addig nemigen tudunk kikecmeregni, amíg nem tudunk javulást elérni a fenti mutatókban: nem lehet ugyanis a lakosság tizede csökkent munkaképességű, és az sem tartható, hogy aki rokkant lesz, az rögtön száműzi is magát a munka világából.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Hogyan nem adóznak a nagyok?

Kína befordult a célegyenesbe

Ki kaszál Európa megmentésén?

Csak laptopot és kávét ne!

Tanmese a gyenge forintról és a válságról

A nagy gazdaságpolitikai lutri
_________________________________________________________