A hazai termelők és cégek előnyben részesítése akkor sem lesz „korszerűbb”, ha európai szintre emelik.

A közpénzügyekkel kapcsolatos legérdekesebb felvetések mostanában az elnökválasztásra készülő Franciaországból érkeznek. A külföldön adózók másodszori megadóztatásának ötlete mellett Nicolas Sarkozy amerikai példára felvetette egy "Buy European Act" elfogadását.

Érdekes párhuzamba állítani az elnöki felvetéssel a kereskedelem-gazdaságtan egyik nagy francia professzorának, Patrick Messerlinnek friss tanulmányát, amely épp nem a protekcionizmus, hanem a kereskedelemi és egyéb korlátok lebontása mellett érvel (lásd cikkünket a jobb hasábban).

Sarkozy ötlete azt jelentené, hogy az európai közbeszerzéseknél az európai gyártóknak legyenek előnyei. Mivel a tisztességtelen verseny nem támogatható, a szabad piac azonban igen, Franciaország így akár unilaterálisan is hajlandó bevezetni az új intézkedést. Az is kikötés, hogy az európai kkv-knak is legyen elkülönítve az európai közpénzek, közmegrendelések egy része. Az elnök(jelölt) a részletekbe nem ment bele.

A "Buy European Act” nagyon logikusan hangzik, de azt érdemes leszögezni, hogy teljesen ellentétes a mainstream közgazdaságtani logikával (arra most nem érdemes kitérni, hogy mi a helyzet a tisztességtelen versennyel, mert Sarkozy nem részletezte, hogy mire gondol, illetve szerinte mitől lennének, mondjuk, az amerikai cégek tisztességtelenebbek, mint az európaiak).

A szabad kereskedelemben ugyanis a közgondolkodással szemben nem az a jó, hogy sokat tudunk exportálni, hanem az, hogy olcsón tudunk importálni, ezzel pedig társadalmi szinten jóléti nyereség keletkezik. Vagyis az, hogy a verseny növeli a hatékonyságot, és mindenki azt gyárt, amihez ért. Az export a kereskedelem-közgazdaságtan alaptörvénye szerint azért hasznos, mert fedezetet nyújt az importhoz, nem pedig valami „önmagában való jó”.

Messerlin szerint mivel a WTO-tárgyalások lefagytak, így az EU-nak preferenciális kereskedelmi megállapodásokat kell kötnie a nagy kelet-ázsiai államokkal – mindenekelőtt Japánnal és Tajvannal.

Messerlin amellett érvel, hogy az adósságválság sújtotta Európának a növekedés beindítása érdekében minden korábbinál nagyobb szüksége lesz a kereskedelmi liberalizációra és a nyitásra. Japán és Tajvan jelentősége abból adódik, hogy ezek az országok elég nagyok, elég nyitottak és elég gazdagok ahhoz, hogy az EU gazdaságára érezhető hatást gyakorolhassanak. Ezen felül az is nagy előny, hogy ezen államok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeznek egész Ázsiában, különös tekintettel Kínára.

Brüsszelben és a jelek szerint Párizs hivatalos köreiben is él még az a klisé, miszerint az „EU a világ legnagyobb játékosa a kereskedelmi és befektetési területen”. Ez már ma sem igaz, egy pár év múlva pedig még ennyire sem lesz az. A nemzetközi gazdasági rendszer komoly változások előtt áll, ami nagy kihívást jelent a saját országukat sokszor még most is a világ vezető hatalmaként látó európaiak számára. De ne felejtsük el, hogy Európa legnagyobb sikereit akkor könyvelhette el, amikor a 15-17. században kis gazdaságokként álltak szemben a világ vezető gazdasági hatalmaival: Kínával és Indiával. Az európai történelem amúgy is tele van a kicsi, de ügyes kisebb államok sikereivel, elég csak a 17. századi Hollandiára gondolni.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Célkeresztben a külföldön adózók

Mitől lesznek jók az egyetemeink?

Hurkot tett a saját nyakára az EU?

Jó adottságok, gyászos rögvalóság

Mindent bezsebelnek a gazdagok

Magyarország lerobbant
______________________________________________________________