Pénzügyi Szemle online blog

A Harvard híres professzora szerint az is elég, ha a vezetők egyszer csak gondolnak egyet.

A politikai gazdaságtan alapvetése szerint a változás azon múlik, hogy a pozícióban levő érdekcsoportoknak érdekében áll-e az. Mivel a változások sok esetben jövedelemelosztási hatásokkal is járnak (egyesek jól járnak, mások rosszul), így a radikális váltáshoz általában új elit kell. Egy friss tanulmány azonban arra mutat rá, hogy ez a tétel megdőlni látszik, elég csak Kínára nézni. (Bővebben lásd "Változás és az új politikai gazdaságtan" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Dani Rodik szerint az elvek és a gondolatok (ideas) három módon is képesek az érdekek (ineterests) befolyásolására.

Magyarországon chips-adó, Amerikában sin taxe: a lényeg, hogy aki "rosszul" dönt, fizessen.

Romlik a lakosság egészségi állapota, és a fejünk búbjáig ér az adósság? A megoldás a "bűnös termékek" megadóztatása! - egyre több állam követi ezt a logikát, a baj csak az, hogy ezek a speciális adók (sin taxes) akár többet is árthatnak, mint amennyit használnak (lásd az Egészségtelen termékekl megdóztatása című cikkünket a jobb hasábban).

Az euróval kapcsolatos kutatások eddig az optimális devizaövezetről szóltak, de a jelek szerint az is fontos, hogy mindenkit ugyannyiért lehessen kirúgni az állásából.

Az európai válság egyik jellegzetessége a magas munkanélküliség. Ezzel a korábbi konszenzus szerint a fiskális politikának kellene kezdenie valamit, de egyre gyakrabban merül fel, hogy a jegybankok sem maradhatnak ki az élénkítésből. Emellett az eurózónában az is vita tárgya, hogy vajon a különböző fejlettségi szintű országok esetében lehet-e egyáltalán közös monetáris politikát vinni? (Ezzel kapcsolatos Monetáris politika és elbocsátási költségek című cikkünket lásd a jobb hasábban).

Pár éve ezért kiközösítés járt volna azért, ami ma mindennapos. Tombol az unortodoxia nyugaton.

A gazdaságpolitikai útkeresés nem csak Magyarországot jellemzi, a világ vezető gazdaságai is olyan eszközökhöz nyúlnak, amilyenekről pár évvel ezelőtt csak a megvetés hangján szóltak volna (erről lásd Likviditás, reálgazdaság és unortodoxia című írásunkat a jobb oldali hasábban).

Nem a piacgazdaság és a kapitalizmus ölt, hanem az olcsó és szabadon hozzáférhető vodka.

Oroszországban a szocializmus bukása után 40 százalékkal megugrott a halandóság, és a várható élettartam alapján az orosz férfiak ma nagyjából ott tartanak, mint bangladesi társaik - azaz kevesebb mint 58 évre számíthatnak a születésükkor.

A halálozási válság okait jó ideje kutatják, és eddig jellemzően az volt a következtetés, hogy a fő ok a politikai és gazdasági átmenet. Egy friss elemzés azonban jóval prózaibb okot talált: az orosz vodkát (lásd Az orosz halálozási válság okai című cikkünket a jobb hasábban).