Pénzügyi Szemle online blog

A fejlett világban az a tendencia, hogy egyre több nyugdíjas korú munkavállaló kényszerül dolgozni.

Nincs megállás, az ember hiába ütötte el a 65-öt, menni kell dolgozni. A fejlett világban legalábbis ez a tendencia, ami az optimista szemüvegen keresztül magyarázható lenne a javuló egészségi állapottal vagy megnövekedett várható élettartammal, a szomorú igazság azonban az, hogy mindennek anyagi okai vannak. (Bővebben lásd "Akik még nyugdíjas korban is dolgoznak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az Egyesült Államok statisztikai hivatala legalábbis arra jutott, hogy az USA lakosságának 20-25 százaléka kényszerül későbbre tolni a nyugdíjba vonulást, miután a jelenlegi fizetése, vagyona és várható nyugdíja nem teszi lehetővé a "leállást". A tendencia mind a nőkre, mind a férfiakra jellemző, és a szomorú valóság az, hogy mindez nem csak az USA-ra, de a legtöbb fejlett gazdaságra jellemző volt az elmúlt két évtizedben.

Pénzügyi szempontból egy ország sebezhetősége nem csak attól függ, hogy mekkora a GDP-hez mért államadóssága, hanem attól is, hogy kik tartják az állampapírokat.

Az IMF által készített tanulmány rámutat, hogy sokkal jobban jár az az ország, melynek ugyan magas az államadóssága, de az adósság legnagyobb részét hazai befektetők finanszírozzák - a legjobb példa erre Japán -, mint azok, melyek állampapírjait nagyrészt külföldi invesztorok tartják. (Bővebben lásd "Kockázatos, ha külföldiek finanszírozzák az államot" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Forrás: IMF

A Valutaalap szakemberei az egyes országokra vetítve kiszámolták az ún. Investor base Risk Indexet (IRI), amely azt számszerűsíti, hogy az állampapírok mennyire kockázatos befektetők kezében vannak. Hat befektetői csoportot különböztetnek meg: külföldi jegybankok, külföldi bankok, külföldi egyéb befektetők - magánszemélyek, biztosítók, befektetési alapok -, valamint hazai jegybank, hazai bankok és hazai egyéb befektetők.

Ha mindenki gyengíteni próbálja az árfolyamot, akkor kitörhet a nagy devizaháború.

Egyik korábbi posztunkban írtunk arról, hogy a saját deviza gyengítése egyértelműen javítja az export versenyképességét. Most egy másik nézőpontból vizsgáljuk meg a kérdést, és bemutatjuk Joseph E. Gagnon, a Peterson Institute kutatóintézet közgazdászának véleményét, aki azt vallja, hogy a világgazdaság jelentős részének kimondottan káros a devizapiaci manipuláció. (Bővebben lásd "Káros vagy hasznos a devizapiaci manipuláció?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A szakember elismeri, hogy ha egy ország manipulálja - mesterségesen gyengíti - a saját devizáját, azzal bővíti devizatartalékait, fellendítheti az exportját, és munkahelyeket teremthet. Csodaszernek tűnik a módszer, de globális szinten semmiképp sem az, a világgazdaság ugyanis egy zárt rendszer, így az egyik ország nyeresége törvényszerűen egy másik ország veszteségeként jelenik meg.

Új, szigorú költségvetési szabályok lépnek életbe az eurózónában. Kérdés, hogy ezek jobban működnek-e mint a korábbiak.

Idén lép hatodik évébe az európai gazdasági válság, aggodalomra ugyanakkor nincs ok, az euróövezeti államok ugyanis 2013-tól kezdődően új költségvetési szabályok követésére kötelezték el magukat: megígérték, hogy a jövőben törekednek a 0,5 százalékos GDP-arányos strukturális hiány elérésére. (Bővebben lásd "Európa: működnek majd az új költségvetési szabályok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mit is jelent ez? A strukturális hiány figyelembe veszi az átmeneti negatív és pozitív kilengéseket a költségvetésekben, azaz az európaiak arra vállaltak kötelezettséget, hogy hosszú évek átlagában teljesítik a 0,5 százalékos költségvetési hiányt.

Etikailag indokolható-e, ha ki akarjuk zárni a külföldi nagybefektetőket a hazai földpiacról? Meredek vélemény következik, de van benne logika.

Magyarországon is felizzott a vita, de a legtöbb feltörekvő országban fel lehet tenni a kérdést: kapjanak zöld utat a nagy külföldi befektetők a földpiacon, avagy érdemes "védeni" a hazai földet, és jelentős korlátozásokat bevezetni? (Bővebben lásd "Etikai kérdés a külföldiek termőföld-vásárlása" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A szabad piac hívei azt vallják, hogy a létező leghatékonyabb a teljesen liberalizált piac, ahol a piaci szereplők - természetesen betartva a játékszabályokat - korlátozásoktól mentesen működhetnek. Lehet, hogy nem így lesz a legigazságosabb a jövedelmek elosztása, de így valósulhat meg a leggyorsabb és leghatékonyabb gazdasági növekedés. Eszerint érdemes kinyitni a földpiacot és "beengedni" a külföldi nagybefektetőket, akik milliárdos fejlesztéseket hoznak, munkahelyet és jövedelmet adnak.