Pénzügyi Szemle online blog

Mit tehetünk az "akinek pénze van, azt bármit megtehet" típusú beidegződés ellen?

Akinek pénze van, az szinte mindent megkaphat, és szinte mindent megtehet - ez többé-kevésbé egy általános vélekedés, amely a mai kapitalista világra nagyjából igaz is. A kérdésre, mely szerint jól van-e ez így, jó eséllyel mindenki az alapján válaszol, hogy épp mekkora szám villog a bankszámláján. (Bővebben lásd "Pénzért minden megkapható?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Raghuram Rajan, a University of Chicago professzora és az IMF korábbi vezető közgazdásza mindenesetre úgy lája, hogy a fejlett világ vezetőinek valamit tenniük kell, hogy változtassanak a "pénzen mindent meg lehet venni" típusú világnézeten.

Egyre élesebb vita kezd kialakulni arról, hogy fizessenek-e többet a gazdagok az Egyesült Államokban, azaz hogy hogyan alakuljon a felső tízezer számára megállapított adókulcs.

A "gazdagok" Bush-elnöktől igencsak gáláns adókedvezményeket kaptak, aminek köszönhetően ma a fejlett gazdaságok között az Egyesült Államok rendelkezik az egyik legalacsonyabb adókulcsokkal a legfelső fizetési kategóriákban. Obama elnök emelné a gazdagok és szupergazdagok adóit, akik természetesen kézzel-lábbal tiltakoznak. (Bővebben lásd "USA: éles adóvita a szupergazdagokról" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A leggazdagabb 0,1 százalék részesedése a teljes jövedelemből (százalék)

De vajon kell-e sajnálnunk a vélhetően adóemelés elé néző amerikai gazdagokat? A kérdés költői, mint ahogyan a fönti grafikon is kiválóan mutatja, az amerikai gazdagok világviszonylatban is szemtelenül sokat keresnek.

Egy éve ilyenkor nagy volt az aggodalom, a Standard & Poor's hitelminősítő ugyanis olyat tett, amire nem sokan vetemednének: leminősítette az Amerikai Egyesült Államokat.

Pánik, találgatás és világvége hangulat, mindenki azt számolgatta, hogy ez a lépés mennyire fogja megrázni a világ legnagyobb gazdaságát. Eltelt egy év, és kiderült, hogy semennyire. Sőt, az amerikai kötvények, részvények és a dollár kitűnően szerepeltek ebben az időszakban, sokkal jobban, mint bármelyik másik fejlet ország értékpapírjai. (Bővebben lásd "Egy éve minősítették le az USA-t" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A leminősítés évfordulója alkalmából a Bloomberg körbekérdezett a szakemberek körében, akik többnyire azt hangsúlyozták, hogy a hitelminősítő lépése hosszabb távon gyakorlatilag senkit sem érdekelt.

Hogyan süllyedhetett történelmi mélységbe az amerikai, brit vagy japán állampapír hozam, miközben ezek az országok korábban soha nem látott adósságokat halmoztak fel?

Első ránézésre talán kicsit ellentmondásos, hogy miközben egy ország úszik az adósságban - Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán -, a befektetők rekord alacsony hozam mellett hajlandóak megvenni az állampapírokat. Nem úgy lenne logikus, hogy minél nagyobb az adósság, annál kockázatosabb egy ország, és annál magasabb az állampapírok hozama? (Bővebben lásd "Adóssághegy és mégis alacsony kamatok?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Logikusnak logikus lenne, ezekben az országokban azonban egy mindenre elszánt jegybank működik, melynek deklarált célja, hogy fenntartható szinten tartsa az állampapírpiaci hozamokat. És minthogy a mai pénzrendszerben egy jegybank annyi papírpénzt nyomtat, amennyit csak akar, a befektetők ezt el is hiszik. Így aztán a befektetők - minthogy a várható lassú gazdasági növekedés miatt az infláció tartósan alacsony lehet - szépen meg is veszik az alacsony hozammal forgó állampapírokat.

Alig telt el néhány nap a június 28-29-ei EU-csúcs óta, és a friss hírek máris arról szólnak, hogy az európaiak nem akarnak egymáson segíteni, akkor már inkább veszni hagynák az eurót.

Az EU-csúcson a vezető európai politikusok ígéretes válságkezelő tervet állítottak össze - bankunió alapjainak letétele, gazdaságösztönző csomag, olasz/spanyol kötvénypiacok megtámasztása, bankok feltőkésítése -, a finn pénzügyminiszter ugyanakkor már pénteken jelezte, hogy Finnország inkább kilép az euróövezetből, mintsem hogy kezességet vállaljon más eurózóna tagországok adósságáért. Később kiderült, hogy Hollandia sem járul hozzá ahhoz, hogy az eurózóna mentőalapja, az EFSF/ESM spanyol és olasz állampapírokat vásároljon. (Bővebben lásd "Bankunió: legyen, vagy ne legyen?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ha ez nem lenne elég, több mint 150 német közgazdász - a legismertebb szakemberek vezetésével - felszólította Angela Merkel kancellárasszonyt, hogy az EU-csúcson vállaltakkal szembe menve ne támogassa az európai bankuniót.