Pénzügyi Szemle online blog

Az európai adósságválság legnagyobb nyertesei az uzsorások, a benzinhamisítók, az adócsalók, azaz a maffia.

A 2006 óta rendőri védelem alatt élő Roberto Saviano több példát is hoz a fenti állítás alátámasztására. Görögországban a banki hitelezés befagyásával felértékelődött az uzsorások szerepe, a Reuters adatai szerint a dél-európai válságállamban ez az iparág évi 5-10 milliárd eurós üzletet jelent. (Bővebben lásd "Bomba üzlet a bűnözés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kamatláb 60 százalék körüli, de Thessalonikiben heti 15 százalékos kamatokra is volt példa - a haszonélvezők pedig balkáni, illetve kelet-európai bűnbandák. Görögországban a maffia uralja a benzinbizniszt is, hamisított üzemanyagokból évi 3 milliárd euró folyik be illegális számlákra.

Mindenki a németekben bízik, de mi lesz, ha ők is bajba kerülnek?

Németország vagy már recesszióban van, vagy hamarosan abban lesz - legalábbis így látja az egyik legnagyobb független kutatási tanácsadócég, a GaveKal vezetője, Charles Gave (cikkünket lásd a jobb hasábban).

Több mint 30 milliárd dollárjába kerülnek az USA költségvetésének a vállalatvezetők béren felüli juttatásai.

A vállalati vezetők rendes fizetésen felüli bónuszai és részvényjuttatásai 2007 és 2010 között a fizetésnél jóval kedvezőbb adózási feltételeknek köszönhetően mintegy 30 milliárd dollárnyi - közel 7000 milliárd forint - adóbevétel-kiesést okoztak az Egyesült Államok költségvetésének. (Bővebben lásd "USA: 30 milliárdba kerülnek a cégvezetők az államnak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A részvénytársaságok elnökei és vezérigazgatói teljesen érthető okokból a lehető legoptimálisabb adózási feltételekre törekszenek, és a fizetéseket valamint a különböző béren felüli juttatásokat úgy állapítják meg, hogy a lehető legtöbb maradjon a zsebben, és lehetőleg minél kevesebb menjen a közösbe.

A professzor szerint Spanyolország és Olaszország is talpon marad, az eurózóna pedig egyben tartható.

Az elmúlt hetekben csitultak az eurózóna válságával kapcsolatos aggodalmak, a befektetők pedig egyelőre bizalmat szavaztak a két fókuszban lévő gazdaságnak: Olaszországnak és Spanyolországnak. Szinte biztosra vehetjük, hogy az európai krízisnek lesznek még fellángolásai, a nagy kérdés mégis az, hogy hosszú távon az említett két ország talpon tud-e maradni. (Bővebben lásd "Nem lesz olasz/spanyol csőd" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az elmúlt hónapokban százával olvashattunk olyan elemzéseket, melyek azt taglalták, hogy a fizetési övezet miért fog összeomlani, most mégis érdemes figyelmet szentelni egy tanulmánynak, mely bár Kánaánt nem ígér, fenntartható adósságpályát azonban igen.

Van egy ország, melynek adóssága már a GDP 200 százalékát is meghaladja, a vesztét pedig a nyugdíjasok jelenthetik.

A japán államadósság már bőven meghaladja a GDP 200 százalékát - ez világrekord -, miközben az adóbevételek az állami kiadások felét sem fedezik. Eközben a japánok az egyik legkevesebb adót fizetik a fejlett világban, az állampapír piaci hozamok pedig történelmi mélyponton, 1,0 százalék alatt vannak. Hogy lehet az, hogy a japán gazdaság még nem omlott össze? (Bővebben lásd "Így orvosolhatók a japán adóssággondok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kétségtelen, hogy a japán adósság az egyik legérdekesebb sztori lehet hosszabb távon, rövid távon azonban egyelőre nincs ok az aggodalomra. Ennek első számú oka az, hogy a távol-keleti ország által kibocsátott adósság mintegy 93 százalékát japánok finanszírozzák - a lakosság, a vállalatok és maga a jegybank -, ők pedig még szinte 0 százalék mellett is odaadják a pénzüket az államnak.