Kevesen fizetnek adót, kevesen dolgoznak, túl sokan élnek az államból. Állítólag ott is.
Mitt Romney republikánus elnökjelölt sokak szerint alapvető hibát vétett, amikor nyilvánosan arról lamentált, hogy az amerikaiak 47 százaléka nem fizet adót a központi kormányzatnak. A politológiai fejtegetésekbe nem mennék bele, de tény, hogy az Egyesült Államokban is egyre komolyabban jelentkezik az a probléma, ami Magyarországon is megoldásért kiált: a (szavazó) polgárok egy jelentős hányada nem finanszírozója, hanem nettó haszonélvezője az állami költségvetésnek. (Bővebben lásd "Kisebb állam kell! - Mibe kerül Mitt Romney ,,elszólása''?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Ez azért jelenthet gondot, mert ezen társadalmi csoportok esetében a túlköltekező állam ígérete a jövedelmi pozíció javulásával kecsegtet. Vagyis, ha túl sok ilyen polgár él egy államban, akkor a választásokat olyan ígéretekkel lehet megnyerni, amire egyénileg minden nettó haszonélvezőnek érdemes szavazni, de ami összességében az állampénzügyek összeomlásával fenyegetnek.
2012. szeptember 20. 07:51
Magyar gondok Amerikában
2012. szeptember 11. 13:30
Fogyókúra adóval, bírsággal
Nem kell félni a chips-adótól, máshol sokkal durvábban lépnek fel a túlsúlyosakkal és elhízással szemben.
Japánban van a legkevesebb elhízott ember, így érdemes megnézni, hogyan csinálják. Hát többek között masszív állami beavatkozással. Mi a titkuk? Noah Smith, a The Atlantic publicistája szerint három tényezőt kell figyelembe venni:
2012. szeptember 10. 07:53
Adókerülő francia celebek
Sármos filmsztár, teniszcsillag és eurómilliárdos üzletember is van a híres francia adókerülók listáján. Csemegézzen!
Franciaországban az új elnök és kormány egyik fő célkitűzése a külföldre menekített francia vagyonok hazahozatala, de eközben egy 75 százalékos személyi jövedelemadó-kulcsot is be kívánnak vezetni, ami azonban jó eséllyel nem lesz vonzó a Svájcban, Belgiumban, illetve a tengerentúlon adózó gazdag franciáknak (lásd "Magasabb adó, kevesebb bevétel" című cikkünket a jobb hasábban).
A Le Figaro összeállított egy kis listát azokról az ismert franciákról, akik adójukkal nem kívánnak részt venni a République építésében és megszilárdításában. Íme a Magyarországon is ismertebb nevek, illetve hogy mi lett választott "adóhazájuk":
2012. szeptember 08. 07:51
Nem elég az adókat csökkenteni
A jelek szerint az adócsökkentés semmiképp sem csodaszer, automatikusan és önmagában nem lendíti fek a gazdaságot.
Az egyik általánosan is elfogadott nézet szerint a magas adók - és a túl nagy állam - lassítják a gazdasági növekedést, míg az adócsökkentés serkentőleg hat, miután ösztönzi mind a beruházást mind a fogyasztást. A recept ezen tétel alapján pofonegyszerű: csökkenteni kell az adókat, ezzel párhuzamosan visszavágni az állami kiadásokat, hátradőlni és élvezni a gyorsuló gazdasági növekedés minden előnyét. (Bővebben lásd cikkünket a jobb oldali hasábban)
Steven Strauss, a Harvard University professzora ugyanakkor rámutat, hogy ez a vélt összefüggés igencsak félrevezető, egy ország gazdasági növekedését ugyanis tucatnyi összetevő határozza meg - jogrend/jogbiztonság, infrastruktúra, nemzetközi gazdasági kilátások, oktatás/egészségügy színvonala -, melyek közül az adószint csak egy, és még csak nem is a legfontosabb.
2012. szeptember 04. 07:51
A gatyánk is rámegy a demokráciára?
A jelek szerint vagy lemondunk a demokráciáról, vagy nyakig eladósodunk.
A politikai filozófiai mesterei közül sokan figyelmeztettek a demokrácia veszélyeire, a mostani európai adósságválság pedig különösen élesen mutat rá bizonyos igazságokra. (Bővebben lásd "Adósságválság: a demokrácia természetes velejárója" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Platón attól tartott, hogy demokráciában a vezetők minden elvesznek a gazdagoktól, amit lehet megtartanak maguknak, a többit pedig jóságosan szétosztják a népnek. James Madison, az egyik amerikai alapító atya szerint a demokráciában félő a pénznyomtatás felfutása, az adósságok elinflálása, a vagyon egyenlő felosztása, miközben John Adams, az Egyesült Államok második elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy demokráciában az egyenlőség nevében nagyon megadóztatják majd a gazdagokat, ennek minden hátulütőjével egyetemben…
Az Economist összeállítása szerint a demokrácia mellett szól mindeközben, hogy minden alternatív társadalomszervezési módszer még ennél is rosszabbul teljesített, elég csak a szovjet rendszer bukására gondolni. Na, de akkor mégis mi történik most Európában, és kell-e félteni mindettől a demokratikus berendezkedéseket.
A gond abból adódik, hogy a demokratikus államokban sokszor nagyon túlterjeszkedett eredeti funkcióján az állam – ami most állami újraelosztáson keresztül valósul meg, annak töredékéről folyt a vita az ókori Görögországban, illetbe amikor az imént idézett Madison és Adams megszólaltak. Manapság ugyanis az állam számos anyagi kötelékkel kötődik a polgáraihoz – adót szed, visszaoszt, szolgáltatásokat és termékeket vásárol.
A probléma abból adódik, hogy az állami gondoskodás haszonélvezői sokan vannak, és nagy lobbierőt képviselnek, miközben az adófizetők érdekérvényesítése egyelőre szerény. A költségek azonban csak gyűlnek és idővel magukkal rántják az egész országot – ahogy azt Platón földjén meg is lehet figyelni…
A The Economist szerint a részben mindenképp a demokrácia alapjaiból adódó adósságproblémára két megoldás is létezik: az egyik a görög és az olasz modell, a másik az amerikai. Az első szerint az országokat nem demokratikusan választott vezetőkre kell bízni (Lucas Papademos egykori jegybankért nem választotta meg senki, Mario Monti egykori európai technokrata, akire szintén nem mérettetett meg a választásokon), a másik pedig, hogy a döntéseket egyféle paritásos bizottságban (bipartisan commission) hozzák meg, majd ezt szentesítse a parlament.
A pénzügyek globalizálódásának van egy érdekes folyománya az imént tárgyalt szempontból is: Madisonnak ugyan abban igaza volt, hogy az állam elveheti a gazdagok vagyonát, de a külföldi hitelezőknek mindenképp fizetnie kell.
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Miért szenvednek a magyar cégek?
Kaszálnak a bűnözők
Német népszavazás az EU-ról?
Tíz nap múlva vizsgáznak a bankárok
Vissza az aranyhoz!
Így húznak csőbe a boltok
Hitelesen és közérthetően közpénzügyekről és gazdaságról
Utolsó kommentek