Pénzügyi Szemle online blog

Az amerikai jegybank ismét beindíthatja a pénznyomdát, de nem az inflációtól kell félni, hanem pont ellenkezőleg, az infláció hiányától.

Befektetők és közgazdászok hetek óta a Fed elnökének Jackson Hole-i nyilatkozatára vártak, mondván Ben Bernanke most talán bejelenti az amerikai pénznyomda harmadik körét. Bejelentés ugyan nem történt a múlt hét pénteki eseményen, a jegybankár azonban szépen előkészítette a terepet, egyértelművé téve, hogy ha a gazdaság állapota úgy kívánja, akkor egy percig sem fognak habozni. (Bővebben lásd "Közel a deflációs zónához az USA" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Infláció alakulása az Egyesült Államokban

Oka mindenesetre lenne a jegybanknak élénkíteni - a munkanélküliség magas, a gazdasági növekedés pedig lassú -, a kérdés ugyanakkor továbbra is az, hogy feltétlenül jó ötlet-e szünet nélkül üzemeltetni a pénznyomdát. A szkeptikusok ugyanis azért aggódnak, hogy a jegybank által kinyomtatott dollár milliárdok előbb-utóbb fel fogják pörgetni az inflációt, és el fogják értékteleníteni a dollárt, míg nem az "agyon nyomtatott" zöldhasú már fabatkát sem fog érni.

A banknak 10 millióval tartozom, de a lakás már csak 8-at ér. Ismerős helyzet? A megoldás a magáncsőd intézménye lehet, ami Európában már működik, itthon azonban még alig beszélnek róla.

Bár a végtörlesztés lehetősége jelentősen csökkentette a magyar háztartások devizaadóságát, a bajba jutott adósok többségének nem jelentett segítséget. Ők nem hogy egy összegben, de gyakran még életük végéig sem tudják törleszteni adósságaikat, sőt az is megeshet, hogy tartozásukat örökül hagyják a következő generációknak. (Bővebben lásd "Magáncsőd Magyarországon pro és kontra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Számukra jelenthetne megoldást a magáncsőd intézménye, melynek lényege, hogy a bajba jutott hitelesek egy rendezett csődeljárással belátható időn belül megszabaduljanak terheiktől és "tiszta lappal" folytathassák életüket. Természetesen itt nem arról van szó, hogy egy devizahiteles egyszerűen bekopogtat a bankhoz, csődöt jelent és megtagadja a törlesztőrészletek további fizetését.

Hiába a válság elrettentő ereje, a bankárok ismét kezdenek elkanászodni. Egyes szakemberek szerint a pénzbírságok mellett szükség van börtönbüntetésre is.

Mostanában szinte havonta robban ki egy bankbotrány, melyek már nem is euró vagy dollár milliárdokról, hanem tíz vagy százmilliárdokról szólnak. Kezdődött a JP Morgan bankház kereskedési veszteségeivel, melyek tízmilliárd dollárra rúgnak, majd folytatódott a Libor bankközi kamatláb manipulációjával, végül friss hír, hogy több brit bank is pénzmosási ügybe keveredett, melynek szálai akár egészen a mexikói drogbandákig vezethetnek. (Bővebben lásd "A bankot mentsük, ne a csaló bankárt!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Mondhatnánk persze, hogy mindez magánügy, és minden bank viselje a veszteségeket és a következményeket, a bankokat azonban - ha nagy a baj - adófizetői pénzből kell kimenteni. Ha tehát egy "csaló bankár" milliárdos kárt okoz, akkor a számlát rendszerint az adófizetők egyenlítik ki. Kérdésként felmerül, hogy miként lehetne megelőzni ezeket az eseteket.

Az Európai Központi Bank a krízis első éveiben viszonylag könnyű helyzetben volt, az eurózóna válsága ugyanis elsősorban adósságválság volt, amire nyugodtan mondhatta: a költségvetés és államadósság problémáit oldják meg az egyes államok.

Mostanra azonban a hullámok elérték a jegybank felségterületét is, a válság ugyanis már az eurózóna pénzügyi rendszerét veszélyezteti, amely fölött ugyanakkor maga az EKB őrködik. Most már nem lehet meghúzódni a "hátsó ülésen", a recsegő-ropogó állampapírpiaccal és pénzügyi rendszerrel valamit kezdeni kell, különben hamarosan nem lesz sem euró, sem eurózóna, amit meg lehetne védeni. (Bővebben lásd "Most már az EKB sem ülhet tétlenül" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az ugyanis nem működhet, hogy az egyik állam, vagy az adott állam bankjai nulla százalékos kamat mellett kap hitelt, miközben a másik 4-5-6 százalékon. Így nem működhet a rendszer, itt valamit tennie kell a jegybanknak, ez már nem az egyes tagállamok feladata.

Naponta olvasunk arról, hogy hogyan lehetne enyhíteni a válságot. Íme, egy újabb ötlet: az amerikai jegybank vegyen részvényeket!

Hogy miért? A jegybank szerepét betöltő Fed a tengerentúlon eddig két programot is bejelentett, melyek keretében több mint 1000 milliárd dollár értékben vásárolt állampapírokat és jelzálogleveleket. (Bővebben lásd "Kötvények helyett részvényeket vegyen a Fed?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A programok és a vásárlások hatására a kamatok csökkentek, a gazdasági szereplők alacsonyabb kamatlábak mellett jutottak hitelhez, miközben az állampapír piaci hozamok esése nyomán az immáron a GDP 100 százalékára rúgó államadósság is könnyebben finanszírozhatóvá vált. (A 10 éves állampapír hozam 1,5 százalék, míg itthon megközelítőleg 7,0, ez óriási előny az amerikai álamnak, és ez részben a jegybank vásárlásainak köszönhető.)